Leszek-e boldog, leszek-e szép?
A súlyos választ közutak mentén keresztfák, ki tudja miért kopjafák, s néha Szűz Mária-szobrok adják. Valaki bizonyítani akart, s vágtára fogta. Nem jött össze. Szerintem legalább 30%-kal kevesebb kereszt, Szűz Mária-szobor és koszorú lenne szükséges, ha nem lenne az emberekben bizonyítási kényszer.
Egyszer a rádióban beszélt egy fiatal: őt nem érdekli, meddig él, de addig „kokszol”, hogy ő legyen a sztár. Tehát eszi az izomnövelő szereket, minden korlát nélkül, mert addig ő a „király”.
És pontosan tudja, hogy ez igen korán élete végéhez vezet.
Életstratégia célvesztések – fogalmazhatnánk tudományosan. Önértékelés hiánya, mondhatjuk a sokkal közelebbi választ. Ezeket a fiatalokat nem tanították meg az önbecsülésre - jöhet a következő és közelebbi szint.
Gyermek, Te érsz valamit! Ezt a mondatot bizony kevesen hallják. És mit is érsz? A celebek, az F-1 versenyzők világában hol is találja meg magát egy kisember?
S hol találja meg magát tanárja?
A XVII-XVIII. században egy falu várta tanítóját, kinek legalább egy évet idegen országban kellett tanulnia. S amikor várható volt, kimentek a falu öregjei a határba a tanítót fogadni. És a falu minden portájának megvolt a generációkon átnyúló jövője. Ma a siker átnyúlik határokon, kontinenseken, csak éppen itthon nem található.
Pontosabban, igen, de ritkán. Írtam már településről, hol az értelmiségnél 4 vagy több gyermek a divat, pontosabban az érték. És írhatok egyéb jó példákat is, igen kis hatékonysággal.
Amíg azonban az önbecsülését nem tudjuk visszaadni a felnövő ifjúságnak, a TV-ből és nem környezetéből nyeri célrendszerét, addig bizony sokuknak „elszáll az esze”. Sokat vezetek és vezettem életemben. Sokszor láttam az önkontroll hiányát. Ifjú koromban egyszer felvett egy autós. Megkérdezte: nem zavarja, ha gyorsan vezetek? Nem, mondtam. Aztán kiderült, országunk egyik legmenőbb autóversenyzője mellett ülök, aki éppen országúti edzésen van. S faluba-városba érve olyan precízen betartotta a szabályokat, mint kevesen.
Tudja, míg én vezetek, addig a kimenet döntően rajtam múlik. De településen annyi máson is, hogy sohasem kockáztatok.
A bölcs önmérséklet az önbecsülésen és önismereten alapszik.
És sajnos olvasva baleseti és gyilkossági történeteket, bizony, gyakran meglátszik, hol hiányzott ez. Pszichológusként újsághíreket olvasva igen gyakran szinte azonnal hozzá tudom rendelni a tragikus eseményekhez az érintettek személyiségének hiányzó elemeit, a kisebbségi érzést, a hiánykompenzációt, a lefojtott agressziót.
Bizony, a baj gyakran előre belénk van kódolva.
Papolhatnék most szülői és társadalmi felelősségről – persze olyanok kétségtelenül vannak. De a pedagógusok megbecsültsége és emberi minősége az egész társadalomban hosszú távon embert és hazát teremtő erő.