Reményhal
A tóban a lábamnál vörös, fehér halak, kezemben könyv. REMÉNYHAL TALÁN/Y a címe, benne versek. A szerzőt, Szép Tamást régóta ismerem, ügyvéd, önkormányzati képviselő, családapa, közösségi ember. Mégpedig olyan közösségi ember, aki nem csak részt vesz a rendezvényeken, de maga is szervezi őket.
Most, miközben forgatom a könyvét, ízlelgetem az új, eddig rejtve maradt oldalát. Szép Tamás, költő. Költőnek lenni nem csak a versek okozta kihívások miatt nehéz. Költőnek lenni a közösség szemében egy olyan állapot, amely magyarázatot kíván. Mert az átlagember által ismert költők forradalmárok, kicsapongók, meghasonlott lelkibetegek, de semmiképpen sem a társadalom napi munkájában résztvevő polgárok. Aki bevállalja, hogy költő, az egyben bevállalja azt is, hogy mindig kicsit furcsán néznek rá, mert valami olyasmit művel, ami a többség számára felfoghatatlan.
Tamás tudja a leckét, ha valamit csinálsz, csináld jól, ha a többség számára költőnek lenni talány, akkor tényleg légy talányos. Már a cím is több megfejtést tartalmazhat, miközben én tudom, lehet, egyik megfejtés sem jó, vagy nem úgy jó, ahogy gondoljuk.
Eleve érdekes, hogy a versek úgynevezett képversek, ahol a mondanivaló egyfajta képi megjelenítés formáját is felölti, így fokozva a talányt, talán.
Az Egy pohár szóda, és az Egy buborék a szódából különösen figyelemre méltó.
Tamás folyamatosan játszik a szavakkal, a betűkkel, a jelentésekkel, olyan a könyve, mint egy valódi kalandtúra. Egyfajta akadálypálya, melyen végigmenni nem könnyű, ám aki megteszi, az nem lépdel hiába szemével, elméjével karakterről karakterre, képről képre, jelentésváltozattól jelentésváltozatig.
A költészet nagyon magányos műfaj, miként az versolvasás is. Ám itt ebben a kötetben, együtt alkot az olvasó és a szerző. Együtt fedezik fel egymást és önmagukat.
A Reményhal igazi talány, megfejthetetlen megfejthető. Szép Tamás komoly dolgokat körül járva sem veszi a kelleténél komolyabban a dolgot. Tudja, a játékos külsőbe rejtett mély megérzések sem változtatják meg az életet, és azt is tudja, így van ez jól. Miként a Buddhista bölcs hetedik megvilágosodásában mondja:
Bölcs vagyok,.. Vagy együgyű?
Oly mindegy, ha nekem jó.
Igen, jól érezni magunkat a világban, mely mindig megítél, akkor is, ha ügyvédek vagyunk, akkor is, ha költők, ám mi nem bánjuk, tudjuk, az élet így kerek.
Aki fogékony az irodalmi ínyencségekre, olvassa el Szép Tamás könyvét, ígérem, nem fog csalódni, legfeljebb csak önmagában.