Tollat madaráról
A világ nem olyan, mint amilyennek én látom, rosszabb, csak én is jobbnak szeretném látni. Mindenkinek mást jelent maga a világ, ezt annyi minden közül talán az befolyásolja a legjobban, hogy kik a barátaink. Furcsa dolog a barátság, mert bár sok barátunk lehet, de jelzők nélküli oly kevés. Nem az érdekbarátságra gondolok, mert az messze nem barátság, csak helyzet-, és emberkihasználás.
Vannak, amik jók, de mégsem tartanak ki olykor, gyerekkori, egy utazás alatti, vagy élethelyzetbeli. Ezek időlegesek, mert csak egy adott helyzet miatt állnak fenn egy ideig.
Az igazi barátság nem helyzetfüggő, nem változik meg élettértől, kortól. Vegyünk egy embert, és vegyük az összes környezetében őt befolyásoló embert mind egy tollként. Ezen tollak sokasága borítja be az embert. A nagy különbség az, hogy milyen tollakat gyűjtünk magunkra. Vegyük fedőtollaknak azokat, kiket nem mi választunk meg, de befolyásolják külső tényezőként az életünk, a kinézetünk, s vele együtt életterünk. Vegyünk farktollaknak azokat, kik vérrokonságban lévőként irányt adnak, terveket, és elérendő célokat.
Most már valahogy "kinézünk", mint valami jó értelemben vett "madár", de ettől még egy dolgot biztos nem tudunk megtenni, és földhöz ragadtak maradunk. Élünk és leéljük életünk, de valahová - ahová egyébként szeretnénk - nem tudunk eljutni.
Hogy hova? Elrugaszkodni a talajról, valóban a három dimenzió részévé állni. Az igazi barátaink adnak nekünk szárnyakat, kik sosem lesznek ketrecőrzőink, nem raknak érzelmi béklyókat ránk, nem mondják, meg, mikor és merre, csak odaadják és növesztik szárnyaink. Ha jól belegondolunk, akkor rájövünk, hogy ők érdek nélküli drukkereink, lelki mecénásaink, könnyebbé téve minket olyan felhajtó erőt képesek generálni, hogy a megálmodott célokat a vágyak talajából repeső tervekké alakítják. Mindezt úgy teszik meg, hogy ezáltal nemhogy kevesebbé válnának, hanem ellenkezőleg, pont többé. A mi szemünkben biztosan.
A barátaink és miköztünk olyan fogadott testvérség van, lelki szimbiózis. Ezért van az, hogy elég egy ember szárnyait, azaz barátait megnézni, ebből pontosan láthatjuk azt, hogy milyen magasra is fog jutni. Mennyi értelmes és értékes célt fog elérni, és nem utolsó sorban ő maga milyen ember is valójában.
Sokszor olvasok, vagy épp látok panaszokat, hogy nem tud kitörni, hogy nem tud váltani valaki, de hogy tudna kitörni, ha magára zárja a kalitkát, de hogy tudna váltani, mikor nem kap következő sebességi fokozatot?
A barátaink az az általunk fenntartott és választott közeg, de ha rosszul választunk, akkor ez a közeg csupán közegellenállást vált ki. Ki kivel barátkozik, ő maga is olyan baráttá válik, ha pedig olyanok a barátai, kik maguk is szárnyalni és célokat elérni akarnak, akkor azt szeretnék, ha mi is velük szárnyalnánk a saját céljaink felé.
Tollat madaráról, barátot szárnyairól.