Engedd meg magadnak!
Az emberiség egyre inkább szabályok közé szorítja a világot. Megvan, mit lehet tenni, és vannak korlátok, amiket következmények nélkül nem léphetünk át. Ez hosszú időn át fokozatosan alakult ki, egyre több szabályt kreáltak az emberek. A korlátot, ami közé beszorultunk, már annyira megszoktuk, hogy talán már nem is tudnánk nélküle élni, és talán szükségünk is van rá.
De mindenkinek vannak belső korlátai, amiket saját magának kreált. Vannak dolgok, amiket azért nem teszünk meg, mert mi nem engedjük meg önmagunknak.
Nézzünk csak egy kicsit befelé, és biztosan megtaláljuk ezeket a korlátokat. Ha megtaláltuk, akkor néha próbáljuk meg átlépni őket. Vegyünk példát a gyerekekről, ők még mindent megengednek maguknak (esetleg mi tiltjuk őket mindenfélétől - néha túlzásokba esve).
Engedjük meg magunknak a jó dolgokat. Mutatom a módját…
Először is engedjük meg magunknak, hogy boldogok legyünk. Miért ne lehetnénk boldogok? Keressünk apró dolgokat, boldogságmorzsákat, és morzsolgassuk el őket – lassan átérezve, élvezettel. Ne gondoljunk semmi másra, csak magunkra, és a boldogságra. Engedjük meg, hogy lelkünkbe férkőzzön, és a miénk legyen. Legyünk boldogok.
Engedjük meg magunknak a vidámságot. Attól hogy mindenki borongós hangulatban van körülöttünk, mi még lehetünk vidámak! Engedjük meg magunknak! Menjünk szemben az árral, ha nekünk így jobban tetszik. Mosolyogjunk, nevessünk, kacagjunk, őszintén, szabadon, mint gyerekkorunkban tettük. Lehet, a többiek is követik majd példánkat…
Engedjük meg magunknak, hogy kimondjuk, ami a lelkünket nyomja. Engedjük ki a visszafogott, megkötözött szavakat, érzelmeket, gondolatokat. Mondjuk ki, írjuk le, kiáltsuk a világba. Meg fogunk lepődni, mert lesz, aki meghallja. Aki kell, az mindig meghallja. Lehet egy jó barát, egy ismerős, egy ismeretlen, egy pillangó, egy kismadár, vagy akár az Isten. Engedjük meg magunknak.
Engedjük meg magunknak, hogy azt tegyük, amit a szívünk diktál. Ugorjunk fejest az életbe, és hagyjuk magunkat sodorni az árral. Engedjük meg magunknak egyszer. Engedjük meg magunknak most.
Sorolhatnám a végtelenségig, de megengedem magamnak, hogy itt abbahagyjam. Rengeteg dolog van még, amit megengedhetünk magunknak, úgy, hogy másoknak nem ártunk vele. Próbáljuk ki. Mert néha kell. Mindenkinek.
