Ausztriai köpönyeg
Tavaly ősszel még Faymann osztrák kancellár lenácizta a magyar kormányt. Nem tetszett neki a magyar álláspont a migránspolitikával – ő Angela Merkelt támogatta. Csak pár hónap telt el, és máris fordított a köpönyegén. Kerítést kezdett Ausztria is építeni. Aztán bekövetkezett az, amit Faymannon kívül minden osztrák tudott: a nép nem szimpatizált a merkeli-módszerrel, nem akarta, hogy Ausztriát elözönöljék a menekültek. Vagy ahogy egy osztrák ember mondta a tv-ben: „die Invasoren”.
Senki nem vonta sehol kétségbe, hogy ezeknek a szegény családoknak szétbombázták az otthonát. Csak azt, hogy aki erőszakkal tör be egy másik országba, aki nem fogadja el a felkínált szálláshelyet, élelmet, vizet, az ország törvényeit, és csak egy dolgot akar – Németországba menni –, az nehezen nevezhető menekültnek. Miután a migránsok özönlöttek az országba, az osztrákok egyre inkább elfordultak vezetőiktől. Hogy mennyire, azt a mostani elnökválasztás mutatta meg. A migránsügyben kemény álláspontot képviselő, szabadságpárti jelölt, Norbert Hofer, és egy sok pártot megjárt, a Zöldek által pénzelt, 72 éves, liberális Alexander Van der Bellen került csak be a második fordulóba.
Ez Ausztriában maga volt a politikai földcsuszamlás. Emberemlékezet óta – egy kis intermezzo kivételével – a szociáldemokraták és a néppártiak nagykoalíciója vezette felváltva az országot. Az elnökválasztáson mindkét nagy párt jelöltje súlyos vereséget szenvedett. Faymannak ezek után esélye sem volt arra, hogy kancellár maradjon. Mielőtt kipenderítették volna, önként távozott.
Kérdés, hogy az új kancellár, Christian Kern, milyen álláspontot fog képviselni a menekült-kérdésben. Mindenesetre szerencséje volt a második fordulóval. Van der Bellen lett Ausztria új elnöke. Ellenkező esetben ő sem maradt volna sokáig. Hofer gyorsan megtalálta volna az okot az új választások kiírására. Miután az osztrák elnöknek az alkotmány lényegesen nagyobb hatáskört ad, mint a szokásos reprezentáció, meg is tette volna. Hogy szabad utat engedjen Heinz-Christian Straché-nek, az Osztrák Szabadságpárt egyre népszerűbb vezetőjének. Mert ő az igazi veszély a nyugati világ és az EU liberális vezetőire.
Alexander Van der Bellen apja holland-orosz, anyja észt, de ő már Ausztriában született. Volt balos, 68-as lázadó, szabadkőműves, szociáldemokrata párttag, majd az osztrák Zöldek elnöke. Aztán liberális, hogy a végén ál-függetlenként, zöld támogatással induljon az elnöki székért. A köpönyeg bizony nála is forgott eleget.
2018-ban Ausztriában parlamenti választások lesznek. Nagy esély van arra, hogy a következő kancellárt Heinz-Christian Straché-nek fogják hívni. Igaz, Alexander Van der Bellen, az új „demokrata” elnök kijelentette, hogy Strachét – választás ide vagy oda – nem nevezi ki majd kancellárnak. Ha ebbe a nép akarata ellenére belefog, gyorsan meg is bukhat. Ahogy a nácizó Faymann is azt hitte, hogy örökre kancellár maradhat.