Migránsok és alapítványok

Amit Merkel kancellár asszony migráns-ügyben Németországra szabadított, annak negatív következményei naponta jelentkeznek az országban. Berlinben a minap egy utcai ünnepen két lányt fogtak körbe arab-török fiatal férfiak. Végigfogdosták, majd kirabolták őket. Egy muszlimszakértő mondta nemrégiben egy tv-műsorban, hogy ez a kettősség – szexuális molesztálás és rablás – nem véletlen. Így nevelik a fiúkat. 

Elveszed a hitetlenek nőit és azok javait

– ez nem bűn, ez egy „férfias“ viselkedés. 

De egymással is erőszakoskodnak. Alsó-Szászországban egy menekülttáborban ötven migráns verekedett össze. Afgánok és kurdok. Összekaptak egy hangszórón. Mert elég egy szikra ahhoz, hogy az ilyen szükségtáborokban kirobbanjon a harc. Egyik verekedő életveszélyes sérüléseket szenvedett, és sok volt a sérült. A német rendőrök nagy erőkkel, kutyákkal tudták csak megakadályozni a még rosszabbat. 

Nincs is értelme leltárt készíteni arról, hogy mennyi gond, zavar vagy egyenesen bűncselekmény jár a migránsok egy agresszív részének a nyomában. Nem beszélve arról, hogy mennyibe kerülnek az államnak. 24 milliárd eurót költenek a migráns-ügyre ebben az évben a németek. Az ellátásukra, zsebpénzekre, segélyekre, iskoláikra, a rendőrségre, határőrizetre vagy éppen visszaküldésükre. 24 milliárd euró még arrafelé is nagyon sok pénz. Merkelnek úgy tűnik, hogy mégis megéri: egy fikarcnyit sem engedett az álláspontjából. Legalábbis kifelé nem. Mert közben egyre-másra születnek a menekülteket érintő megszorítások. 

Európa képzett és képzetlen vezetői pedig úgy tesznek, mintha minden rendben lenne. Most éppen az az elképesztő ötletük támadt, hogy amelyik ország nem fogad be menekülteket, az fizet. Fejenként 250 ezer eurót. Erre már csak azt lehet mondani, hogy tényleg mindenki menjen el a népszavazásra. A néptől ugyanis valamiért tartanak. 

Egy magyar hír. Nekiestek a Magyar Nemzeti Banknak, elnökének és alapítványainak. Azokkal az élen, akiknek csak egy számít: a pénz. És, hogy azt mindenkor ők oszthassák el. Hazugságok, csúsztatások, etikátlanságok sora jelenik meg a magyar balliberális médiában ezekről az alapítványokról. Van hetilap, amelyik körlevet küldöz minden olyan cégnek, amelyik szerepel a támogatási listán. Levelükben azt sugallva, hogy például egy szakkönyv kiadásához megítélt pénzbeli támogatás miatt az illető bűncselekményben vett részt. Elképesztő. De az egyik tv-csatorna kérdezőasszonya is úgy érzi, hogy neki az ilyen könyvtámogatásból „semmi, de semmi” haszna. Ami esetében nem is csoda. 

Egy német tv-vitában – jut róla eszembe – egy balos politológusnő kemény gazdasági vitába keveredett a neves közgazdász professzorral. 

Vastag gazdaságtudományi könyveket olvastam erről nemrégiben

– emelte fel a hangját. 

Elhiszem – replikázott a professzor –, de meg kell állapítanom hölgyem, hogy azokból a könyvekből maga egy árva szót sem értett meg!

Ahogy az MNB-alapítványi támogatások értelméről a mi riporternőnk sem.