Egyetértek Mark Twain-nel
Az az ember, ki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni.
Sokszor jut eszembe ez a mondat, és minden egyes nappal erősödik bennem a mondat igazsága, aztán ezen gondolat továbbgondolkozásra késztet. Mert nemcsak igaz, hanem a mélyebb értelme pontosan illik a ma világára, sőt, jobban, mint mikor megíródott.
Ez a világ az ujjal mutogatás világa, és már csak egymásra tudnak mutogatni az emberek, elfelejtették, hogy a betűkre kell mutogatni először, előbb meg kell tanulni tudni, és elfelejteni vélni. A mutogatás közben felejtik azt is, hogy legalább annyi ujjuk mutat saját maguk felé is, mint arra, mire ők mutatnak. A gerendák nem szúrnak annyira szemükben, mint a szálkák, miket másban látnak.
Olvashatnék én is annyi mindent a világra, hogy ki a hibás, hogy kik a hibásak abban, hogy az egyik legrégebbi, és egyik legértékesebb tudásunk lassan értéktelenné válik. Politikusok, tanárok, szülők, a technika fejlődése, és még megannyi más dolog felelős azért, hogy butábbakká válnak az emberek, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
A generációs felelősség mindig azokat terheli, kik épp ott vannak, ahonnan változásokat lehet valóra váltani. Jelenleg a legnagyobb gond a folyamatosan felkínált könnyebb út. Javasolja a világ, hogy ugorj át pár lépést, mert időt takarítasz meg. Ne olvass el végig egy könyvet, csak fusd át a zanzásított verziót, nézz meg egy összefoglaló videót (ezeket én mind betiltanám szívem szerint), és máris tudod, mit írtak le. Egy egyszerű példával szegülök ellen ezzel. Egy matekfeladatban ha átugrasz pár lépést, akkor a megoldáshoz fogsz eljutni?
Nem...
A gondolkozás sosem fájdalmas, csak az eredménye, a felismerés. Az olvasás késztet a felismerésre, késztet, hogy használjuk istenadta tehetségünket, a képzeletet. Aztán ugye ki mivel kenődik alapon az olvasás és az abból fakadó megértés új dolgokra sarkall minket. Ha valaki mindig összevonásokat lát, csak abban tud gondolkozni, ha valaki csak filmeket lát, magában csak rendezni tud, de ha valaki olvas, az magában lát filmet, miben az összefüggéseket fogja látni.
Ahogy egy matematikai levezetés is egyfajta mű, minek minden lépését követni kell, hogy az eredményt ne csak lássuk, hanem értsük is, úgy egy könyvet is végig kell olvasni, hogy azt az utat járjuk be, mint az, aki írta a könyvet. Tehetjük mindezt úgy, hogy minden sorát magunkénak tudjuk érezni. Mindeközben észre sem fogjuk venni azt, hogy tanultunk, és tanítottak. A tudás, az igazi tudás útja leginkább akkor jó, ha úgy tanulunk, ha utólag vesszük észre, a következtetéseket pedig mi vonjuk le. Az idő, mit olvasással töltünk, sosem lesz elvesztegetett idő.
A kérdés már csak az, hogy aki ezt végigolvasta, az tud-e olvasni... (tud...)