Erőszak, gazság, igazságszolgáltatás
Kiss László mesteredző erőszaktétele már régen kilépett az egyszemélyes bűntény kategóriájából.
Ő harmadik volt a sorban beszámolók szerint, miután egy 18 éves lány mögött bezárult az uszodai szobaajtó, mondván, még kettő jön. És valóban sorba mentek a lányon, s hírek szerint nem ez volt az egyetlen eset. A sztárúszó fiúk, úgy tűnik, használták a szobát és a medencében kiszemelt jobb kinézetű lányokat. S persze kapcsolataikat. A ma már ismert áldozat apját először lepénzelni akarták, majd megverték, később rendőri kapcsolatokkal fenyegették. Mert akadt nekik.
Azaz az erőszaktevők akartak a rendőri kapcsolat által nyomást gyakorolni. Furcsa felállás.
A feljelentés mégis megtörtént. Kiss László kapott két évet, leült 2O hónapot. Miért is? Nemi erőszakért. Csakhogy ez előre szándékolt, csoportosan elkövetett és talán értelmezés szerint bűnszövetkezetben elkövetett igen durva erőszak volt. (vesd össze az Iszlám Állam gyakorlatával).
Annak díjazása még akkoriban sem két év volt. De hát a fiúk élsportolók voltak.
Az ötvenes évek egyik zárt internálótáborában az őrök, hogy éjjel ne unatkozzanak, bevitték az egyik rab fiatalasszonyt az őrszobára. Használták hajnalig, majd világosodás előtt kiengedték. Az útja csak a tábor kútjáig vezetett, szégyenében belevetette magát. Reggel emelték ki élettelenül. Az őrök szabadon élték tovább elvtársi életüket.
Nógrád megyében egy korai reggel a buszmegállóban a várakozók közé belehajtott egy terepjáró. A dolgozók munkába igyekeztek, a munkásőrök a vadászat sikereit ünnepelték, kissé kapatosan. A terepjáró egy éppen terhes fiatalasszonyt talált telibe. Életben maradt, bár elvetélt, és soha többé nem lett gyermeke. Járni, bár nehezen, újra megtanult. S természetesen elmarasztalták, mert rossz helyen ment át az úton.
Nehezebb volt a helyzet két megyei tanácson dolgozóval. Személyesen mesélték el, hogy reggel a sportoló fiúkat az út szélén futva, edzve elgázolta egy ittas katonatiszt. Ki természetesen hibátlannak lett kimutatva. Ők, bár nem voltak vallásosak, de őseik után kötődtek a valláshoz, egyetlen gyermeküknek egyházi temetést szerettek volna. (Nógrád, '80-as évek eleje). S innen jött a meghurcolás a Párt részéről. Az anya végül pszichiátriára került, az apa évek múlva is viselte ennek nyomait – mint nekem személyesen mesélte el.
Radnóti Miklós Abdán fejezte be életét. A beteg rabokat szekéren hurcoló katonák kivégezték mindannyiukat. A gyilkosok személye még a kommunizmusban sem maradt titok a hatóságok előtt. De a '60-as években – miután korábban beléptek a Magyar Szocialista Munkáspártba - nem tudódhatott ki tettük. Nyugodhattak tehát békében, mint Biszku.
Mindez némi betekintés a szocialista realizmus értékrendjébe és jogállamiságába.
Az úszóedző ügye rég elévült, s ha az ítélet reális lett volna, lerótta volna bűnét. Sajnos ilyenkor az áldozat általában életfogytiglani keservet kap. Kiss Lászlót 75 éves korában érte el végleg az erkölcsi megsemmisülés. Talán azért, mert fiatalkori bűne nem lett a börtön által eléggé törlesztve.
De az egész kor szennye nincs tisztára mosva: egykori ÁVH-sok beszélnek néha büszkén és mind szabadon a múltról a TV képernyője előtt. És laknak utódaik ma is az egykor kitelepítettek lakásaiban.
Gazság bizony bőven volt, az igazságról már néha beszélünk, az igazságszolgáltatás mintha végleg feledésbe merült volna. Romániában és Szlovákiában törvényileg adták vissza a régi tulajdonokat. És nem kevés esetben a gyakorlatban is. Nálunk még elméletben sem.
A kárpótlási törvény 2000 Ft-ban határozta meg a lakóingatlanok kárpótlásának négyzetméterenkénti árát. 100 m2-es pasaréti villánkért anyám 200 ezer forint kárpótlási jegyet kapott, akkor ez tőzsdei árfolyamon 34 000 Ft-ot ért. A piaci ár ugyanott több mint 400 ezer forint volt négyzetméterenként. Azokban a hónapokban adták el a villát, mintegy 46 millió forintért, a kárpótlás több mint ezerszereséért. S ez nem egyedi eset, hanem általános.
S az járt jól, aki bent lakott. Régi ÁVH-sok leszármazottai.
Jó, hogy a kormány láthatóan a jövőt építi. De mire, ha nincs helyreállítva a múlt.