A nagy várostakarítás
Az idén is megrendezték a nagy várostakarítást. Remek alkalom ez arra egyrészt, hogy különböző közösségek valós csapatépítő tréningen vegyenek részt, ahol nem kitalált feladatok nevetséges útvesztőiben kell összekovácsolódni, hanem hasznos tevékenység közben kerülhetnek baráti viszonyba. Jó dolog ez a rendezvény azért is, mert a gyermekek saját munkájuk gyümölcseként is tekinthetnek a rendre, a tisztaságra és így talán felnőttként is fontosnak tartják majd a környezettudatos életmódot.
Valamikor az ősidőkben, talán a kétezres évek elején, Kaposfüreden is szerveződött egy hasonló mozgalom. Akkor Dr. Heintz Tamás vezetésével kezdtek bele a fürediek a közterületek megtisztításába. Azóta sok idő eltelt és nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Kaposfüred mai képe sokkal rendezettebb, mint anno és ebben a takarítók keze munkája által teremtett értékrend is szerepet játszik.
Azonban miközben sok ezren takarítanak a városban, még mindig vannak sokan, akik szerint ez az egész csak túllihegése a dolgoknak. Ők alapítottak öntudatos módon alternatív szeméttelepet a Toponár és Kaposfüred közötti összekötőút mentén. Valószínűleg nagy sikerként könyvelték el, hogy egy idő után az illetékesek elszállították az összegyűlt halmokat, hiszen pár nap után már újabb teli zsákok jelezték, a szemét nem fogy el soha, az illegálisan lerakott sem.
A környezetszennyezők és egyéb törvénytelenségeket elkövetők nyerésben vannak, de csak addig, amíg szándék nem lesz, hogy változtassunk ezen.
Igazából soha nem értettem azoknak az embereknek a lelkivilágát, akik kiviszik az út mellé, vagy éppen az erdőbe a szemetüket. Egyszerűen nem tudom, miből gondolják, hogy ez jó megoldás.
Azt sem igazán értem, hogy miért nincs erre kicsit komolyabb odafigyelés a hatóságok részéről. Amennyiben nem veszünk parkolójegyet, jó eséllyel számíthatunk rá, hogy rövidesen megkapjuk a piros csomagot. Milliók mentek el a forgalomfigyelő kamerarendszerek felállítására is, ami rendben is van, rendnek kell lenni. Ám, ha valaki megveszi a parkolójegyet és bepakol pár zsák szemetet az autójába, majd negyvennel óvatosan elhajt a kamerák alatt, az utána nyugodtan kigurulhat az erdőbe és háborítatlanul otthagyhatja a mocskát.
Erre is ki kellene találni valamit, mert amikor az utolsó négyzetméter üres helyre is leraknak egy szemétkupacot, akkor majd kiderül, hogy már nem érdemes kirándulni, mert nincs hova leülni megenni az uzsonnánkat. Igaz viszont, hogy ha megesszük állva, akkor a zacskókat lelkiismeretfurdalás nélkül dobhatjuk a kupacokra.
Miközben a szemét egyszerűen kikerülhetetlen velejárója a modern életnek, a vele való bánásmód nincs igazán jól és érthetően kommunikálva. Sokaknak fogalmuk sincs, hogy mi minősül veszélyes hulladéknak és mi nem. Miként kell kezelni, gyűjteni a veszélyes hulladékokat, és miként a többit. Az pedig végképp nem tudatosul, hogy a nem veszélyes hulladék is veszélyes a környezetre, csak nem annyira agresszíven.
Van még tennivaló bőven. Fontosak az ilyen napok, mint a nagy várostakarítás, de az is fontos lenne, hogy végre sikerüljön néhány illegálisan szemetet lerakó állampolgárt elkapni. Törvény is kellene, hogy ne csak pénzbüntetést kapjon, hanem mondjuk óriás plakátok is hirdessék valami ilyen felirattal a környéken, hogy "Ha a környéken szemetet talál, azt lehet, ő rakta le.", hozzá szép fénykép.
Tudom, ezt jelenleg nem lehet, mert a szemetelőknek is vannak emberi jogaik, miként a vörösiszapömlés kvázi felelőseinek is, csak azoknak nincs, akik elszenvedik ezeket a cselekedeteket, megsérülnek a vörösiszaptól, kirándulás közben szeméthalmokba botlanak.
A világ régen nincs egyensúlyban, a környezetszennyezők és egyéb törvénytelenségeket elkövetők nyerésben vannak, de csak addig, amíg szándék nem lesz, hogy változtassunk ezen.
Ha szándék lesz, rend is lesz.