Bakkerman, kenyér, meg ami belevaló
Minden nap fogyasztjuk, egészségtelenül hizlal, de mégis olyan jó, ha jó. Kenyér, még ünnepünk is van hozzá, minden nap esszük, mártogatjuk, kenjük, a miénk is, meg nem is.
Sokszor gondolkozom el azon, hogy épp mit is eszek, találom boltok polcán a rengeteg árut, mi legtöbbször csak az ehető kategóriába tartozik, és messze nem az egészségesbe, olykor még az ehetetlen is kikerül.
Vajon mi is kell egy jó kenyérhez? Vajon ezt tudják-e a manapság működő pékek is? Liszt, élesztő, vagy kovász, víz és só. Egy kezemen megszámolandó alapanyag, mégis nem egyszer van az az érzésem, hogy ezeken kívül még annyi minden más is van benne. Hogy miért? Mert én még ettem kézzel dagasztott kovászos kenyeret, mi igazi kemencében sült ki, mit még 3 nap múlva is öröm volt szelni.
A ma pékárui miért is járnak ettől az érzéstől olyan messze? A pékek elfelejtették eleik tudását? Nem hiszem, épp ma találkoztam egy pékként dolgozó ismerősömmel, ki csak panaszkodott, hogy ez a szakma sem a régi, és nem a pékek nem akarnak sütni jó kenyeret, hanem a főnökük mondja meg, hogy mit is kell még beletenni az alapanyagok mellé. Kis ezt, kis azt, kis állományjavító, kis ízfokozó... Amire alapban nincs is szükség, mert a kenyérnek kenyéríze van, a jó kenyér állománya alapban adott. Ezektől nem jobb lesz a kenyér, csak olcsóbb.
Már leszoktam a multik pékségei által kínált (egyébként gyanúsan túl finom) termékekről, leszoktam a nagyobb péküzemek által terített pékárukról. Már csak kis pékségek kenyerét és egyéb áruit eszem. Ezek sosem gazdagodnak meg az én zsíros kenyeremből, viszont minden nap ott álldogálok perecért, kalácsért, de még 4 zsemléért is.
Egy zsemle nem kell, hogy összenyomva kicsit úgy maradjon, hogy hozzáérve lehulljon a héja (pedig abban van a vitamin), nem kell, hogy másnap motoros késsel kell elvágni. Csupán az, ami, zsemle, se több, se kevesebb.
Viszont azok az ételek, mikhez ezeket a pékárukat esszük, a kenyértől és társaitól lesznek még jobbak, finomabbak. Ha rossz a kenyér, jobban ízlik az, mihez épp ennénk? Nem, a magyar konyha pedig bővelkedik nem egy olyan ételben, mihez elengedhetetlen a jó kenyér. Akik a fogyókúra hívei, ne figyeljenek ide. A kenyér finom, és évszázadokon keresztül egészséges volt, nem okozott semmilyen betegséget, kóros elváltozást. Csak a ma tudósai rántják le épp a leplet valamiről mindig, miről épp ők állították pár évvel ezelőtt, hogy mennyire egészséges.
Sorolhatnám az összes alapélelmiszert, ugye? Feltevődik bennem az a kérdés is, hogyha ennyi az egészségtelen étel, akkor minek is gyártják őket, mi meg minek is esszük meg ezeket? Nem, én nem vagyok hajlandó párolt zöldségeken élni egész életemben, fütyülni már tudok, nem kell sárgarépa, a végén még megnyúlnak a füleim is.
Mindenevő a fogazatom, mint mindenkinek, ezért fogok enni ezentúl is húst és kenyeret...
A nagy talány számomra a felelősség, a felelősség azokon, kik az ennivalónkat termelik és gyártják, hozzák orrunk elé, vagy teszik ki a polcra. Tőlük függ az, hogy amit megeszünk, valóban jó lesz-e nekünk. E gond globális, mert minek is a biotermelés, ha épp ugyanaz a savas eső esik szennyeződésekben gazdagon a biokultúrákra. Az egész mögött egyetlen dolog áll, a profit. Csak a profitot sosem fogja érdekelni az én egészségem, de a profitot kergető egészsége sem. A profit egy dolgot viszont nem vesz figyelembe, az időt, mert ha nem lesz kin profitot termelni, nem lesz profit sem. Az anyagi szempont az az a szempont, mi elég idő elteltével önmagát pusztítja el.
Mindennek megvan a valódi értéke, a kenyérnek is, de ne akarjunk többet kihozni egy kenyérből, mint amit lehet. Kenyér, se több, se kevesebb, de kenyérnek legyen eléggé kenyér, jó kenyér, nekünk.