Bátorság
Valaki azt mondta, bátor vagyok. Miután beleéltem magam, és kiélveztem a kellemes emelkedett állapotot, kicsit elméláztam a dolgon.
Mi is a bátorság? Első gondolatom az, hogy a félelem ellentéte.
Aztán továbbfűztem a gondolatokat…
A bátorság nem csak arról szól, hogy élő, vagy élettelen vad dolgok ellen küzdjünk. Sokkal inkább szól a saját magunkkal való küzdelmekről.
Van, aki hihetetlen magasságokból szemrebbenés nélkül leugrik, de retteg a sarokban szövögető nyolclábútól. Mások a sötétben félnek, vagy a szűk helyektől, mélységektől, magasságoktól, ismeretlentől, másik emberektől, állatoktól. A bátorság mindenkinek másról szól.
Van, aki a magasságokra vágyik, van, aki kimondani szeretne dolgokat, kiállni mások elé. Mindenkinek vannak olyan álmai, melyekhez bátorságra van szüksége, de néha bátorság kell ahhoz is, hogy tükörbe nézzünk, hogy megtegyünk valamit, vagy ahhoz is, hogy ne tegyük meg, amit mások elvárnak tőlünk.
Néha bátran kell szembenéznünk a dolgokkal, néha pedig bátorság kell a következő lépéshez. Van olyan eset, amikor előre tudjuk, hogy most bátorság kell valamihez, és megtesszük, de létezik olyan is, hogy nem merünk belevágni valamibe, és a félelem győzedelmeskedik. Ilyenkor sem kell feladni! Ha tudjuk, mit szeretnénk, az már fél siker, és előbb-utóbb megtaláljuk magunkban a kellő bátorságot hozzá.
Vannak bátor napok, amikor erősek vagyunk, és legyőzzük félelmeinket, de léteznek olyan napok is, amikor csak belül tudjuk, mi az, amit szeretnénk. Ilyenkor készülünk fel lélekben arra, hogy egyszer majd bátrak leszünk.
A bátorság személyre szabott. Mindenkinek megvannak a saját félelmei, határai, amiket le kell győznie. Mert bátornak lenni azt jelenti: megtalálni, és átlépni a saját korlátainkat.
Hogy én tényleg bátor vagyok-e? Nem tudom. De igyekszem.