Esőemberek világa
Szakad, az ég csatornái kinyíltak, hallgatom a csendesen zubogó víz hangját. Aztán gondolatgombolyagom egy filmre gurul át. Esőember, a sokak által látott mozi motívumából indult el, mit az ezek után íródott sorok rejtenek.
A gombolyag a másságnál állt meg, a másságnál, mit oly sokan áhítanak, oly sokan pedig átokként élnek meg. Végül is milyen "másnak" lenni? Eltérni a megszokottól, a szabályostól, az elvárttól? Elmosolyodom, mert mindenki más, mindenki egy különleges Esőember. Bármennyire is járunk konfekcióban, bármennyire is próbálunk egyengondolatokat gondolni, bármennyire is másolunk.
Ahogy fizikailag nem tudunk egyszerre egy teret kitölteni, úgy arra sem vagyunk képesek, hogy egyformán éljünk, létezzünk és gondolkozzunk. Csak a másság milyensége az, mi magát a másságot üldözötté, lenézetté, vagy épp sztárolttá teszi. Legyen szó épp az autizmusról, a nemi beállítottság eltéréseiről, vagy épp kiemelkedő művészképességről. De ki dönti el, hogy a másság jó-e avagy rossz?
Erkölcsi, vallási, politikai, geográfiai alapon ki, vagy kik döntik el, hogy az, amit ők másnak vélnek, az jó, vagy rossz?
A történelem épp elégszer bizonyította be, hogy mi egy nap őrültség, az másnap már tudás lesz. Szerintem jó esőembernek lenni, csak ezt el is kell tudni fogadni. Az persze más kérdés, hogy a másságot hogy vállaljuk, vagy épp nem vállaljuk fel.
Rejtjük, elfedjük az igazi gondolataink, félretesszük egyéni elképzeléseink és ötleteink, vagy mellettük kiállva dacolni merészelünk azokkal, kik azt mondják rá, hogy miért kell másnak lenni.
Azt gondolom, hogy akik az ez irányú másság ellen vannak, azok nem mások, mint azok, akik nem merik megélni a saját esőemberi mivoltukat. Előítélettel bírni sokkal könnyebb, mint megvalósítani önmagunk. Tabukat hangoztatni, és gyártani, hol maga az emberi szellem tud csak szárnyalni? Ugyan már...
Egyet viszont fontos leszögezni, miszerint minden másság addig jó, míg másnak fájdalmat, kárt és szenvedést nem okozunk vele. Ez előítélet lenne? Nem, csupán jogos igénye a többi másnak. Az önmegvalósítás sosem lehet jogosítványa mások károkozásának.
Egy igazi esőember az az ember, ki létrehoz valami újat, eltérőt, de jót. Nem görcsöl azon, hogy ez mennyire illik bele azok világképébe, kik csak a járt úton képesek járni. Minden új mögött egy "esőember" áll, ki nem egyszer meg sem éli azt, hogy esője nyomán valami új serken ki. Hogy mikor vagyunk igazán esőemberek? Mikor annak szenteljük pillanataink, mik számunkra fontosak, miket mi magunk akarunk, és nem a környezetünk és a világ akarja akartatni velünk.
Bevallani nem kötelező, elfogadni nem kell, de minden egyes ember, kit látunk életünk során teljesen más.
Esőtáncot járó esőember.
