Kétes ügyek a Jobbik háza táján
Az elmúlt hetekben derült ki, hogy a Jobbikban óriási feszültségek keletkeztek, melyek akár pártszakadáshoz is vezethetnek. Vona Gábor pártelnök három alelnököt is lapátra akar tenni a hamarosan következő választáson. Régóta nem látom közelről a Jobbik belső dinamikáját, de 2006 körül, egykori furcsa felfutásuk idején annál inkább.
Van viszonyítási alapom is. Egykor a MIÉP elegáns, egyértelműen nemzeti, okos, tenni akaró embereket juttatott a parlamentbe. Nem mindenben értettem velük egyet, de két képviselőjükkel időnként leültem kávézni. Próbáltam vitatkozni és jó ötleteket adni.
Akkoriban MDF-szavazó voltam, de nem árt másfelé is hatékonyan fellépni.
No, ha az ember a Jobbikot (ugyan kitől jobbik!) összeveti a MIÉP-pel, üvölt a színvonalcsökkenés.
Nem a bocskai nemzeti eleganciája és az időnként változós gárdaöltönyök snasszsága a lényeg, hanem a beltartalom.
Egyszer felmentem Budapestre a Fidesz nagygyűlésére, de váratlan ötlettel mégis az ugyanakkor rendezett Jobbik nagygyűlésre mentem át. Két dolog volt nyomasztó: a színvonaltalanság, melyet valami félkatonai hangulattal prezentáltak. No, az ő Magyarországukat sem óhajtom megélni!
És bizony a látvány és a tartalom nagyon emlékeztetett az 1944 körüli szélsőjobb megjelenésére, mely talán történelmünk egyik legnemzetrombolóbb időszaka volt. A magyarságnak annyi dicső időszaka volt, hozzátartozó jelképekkel, vajon miért éppen ezt az időszakot választotta mintaképül a Jobbik? S miért áll közel gárdákhoz, betyársereghez vagy nem olyan távol a „Vér és becsület” és egyéb náci megemlékezésekhez.
Miért szennyezheti be a Jobbik Kenderesen a Horthy-emlékművet? Két éve emiatt írásban tiltakoztam. A kormányzó, ha kikelhetne sírjából, kutyakorbáccsal kergetné az egész társaságot, bár lehet, hogy törvénytisztelő lévén másutt biztosítana számukra szállást.
S hogy ne csak kijelentéseket tegyek, de kérdéseket is:
Hogyan számol el a Jobbik 2006-os tevékenységével, amikor jelentős mértékben hozzájárult az állandó utcai balhékhoz?
Ott voltam minden nap, s tanúja vagyok és sokszor leírtam, hogy szinte minden lépéssel az egyetlen cselekvőképes pártot, a Fideszt gyengítették. Személyesen beszéltem Vona Gáborral, hogy hagyják abba azt, hogy a Fidesz-nagygyűlések végén mindig megjelennek az árpádsávos zászlóval.
Üvöltő rasszizmusukkal, cigányozásukkal és zsidózásukkal oly mértékben járatták le az országot, hogy az feltehetően százmilliárdjainkba került. S kinek használt ez? Hát a nemzetnek nem.
Mert újra azt a képet festették nemzetről és országról, melyet egykor Rákosiék építettek fel róla.
10 éve figyelem a pártok közt a Jobbikot is. Soha az az érzésem nem támadt, hogy a nemzet érdekeit képviselnék, bár arra igen érzékeny vagyok. S ha KG Béla ügynökgyanús helyzetét nézem, bizony további furcsa kérdéseim támadnak. Kit is képvisel a Jobbik?
Azt elfogadom, hogy szükség lehet a Fidesznél markánsabb nemzeti jobboldalra is. De Isten mentsen meg attól, hogy az a Jobbik legyen saját jól kiterjedt zagyvaságaival.
(Megjegyzés: nem vagyok pártfüggő. A nemzet szempontjából próbálok elemezni. S bizony e blogban kritizáltam már a KDNP-t is, kik hozzám legközelebb állnak. Kritika nélkül nincs haladás.)