Európa irányváltás előtt
Az osztrák elnökválasztás első fordulója megdöbbentette Európát. Először fordul elő, hogy a két nagy párt, a Szociáldemokrata és a Néppárt jelöltje közül egyik sem került be a második fordulóba. Eddig ugyanis e pártok valamelyike adta az ország államelnökét. Most a konzervatív Szabadságpárt jelöltje, Norbert Hofer, és a Zöldek által támogatott, liberális Alexander Van der Bellen fog megküzdeni a posztért.
A két jelölt közül Hofer toronymagasan vezet. Ez nem jelenti azt, hogy ne veszíthetné el a versenyt, ha eddigi ellenfelei összefognak ellene. A nagy kérdés, hogy hogyan dönt a konzervatív Néppárt. Nekik ugyanis nem érdekük, hogy egy zöld párti legyen az elnök. Aki kijelentette, hogy majd a parlamenti választások után nem fog kormányalakítási megbízást adni egy konzervatív kancellár-jelöltnek. Ennyire „demokrata“ egy zöld párti liberális. A Szabadságpárt és a Néppárt már kormányzott együtt – az Európai Unió ezért sújtotta annak idején szankciókkal Ausztriát. Ennek persze nem lett semmi kézzelfogható eredménye, ahogy a magyar vagy a lengyel szankcióknak sem.
Ami miatt részletesen foglalkoztam az osztrák – még nem is lefutott – elnökválasztással, az az, hogy Európa szépen lassan jobbra tolódik. Mert nemcsak Magyarország, Lengyelország vagy Franciaország erre a példa, hanem már Németország is kezd megismerkedni ezzel a jelenséggel. Angela Merkel a kereszténydemokrata uniót egyre inkább balra tolta el – a szociáldemokraták felé.
A Kohl kancellár idején elképzelhetetlen balra tolódás, ma a német politikai életben naponta érzékelhető. A görög válság idején létrejött a CDU és SPD ellen egy új párt, az AfD (Alternativa für Deutschland), az Alternatíva Németországért. Ezt a pártot – amelyik tiltakozott, hogy a görögöket német pénzből mentsék meg – azonnal lefasisztázták, szélsőjobboldali, populista és rasszista pártnak titulálták. Nemcsak politikai ellenfelei, hanem a komplett német média is. Ahogy az osztrák Szabadságpártnak is ezek a jelzői. Az AfD pedig egyre erősödik. A legutóbbi három tartományi választáson már simán bejutott a helyi parlamentekbe. Elnökét, a négygyermekes vegyészmérnöknőt, Frauke Petry-t már Angela Merkel utódaként ünnepli a német jobboldal.
Az a jobboldal, amelyik a merkeli balos vonal miatt párt nélkül maradt. Közülük egyre többen választják az AfD-t. Ennek újabb kiváltója – ahogy az osztrák Szabadságpárt esetében is –, az EU-s migrációs politika elvetése. Bekövetkezhet az, amiről Martin Schulz EU parlamenti elnök a minap egy tv-műsorban – a méregtől remegve – úgy nyilatkozott, hogy a migrációs kérdésében az „orbáni vonalnak“ egyre nagyobb lesz a tábora. Arra már nem tért ki – pedig biztosan tudja –, hogy miért érzi az emberek egyre nagyobb tömege azt, hogy meg kell védeni Európát az iszlám migráció veszélyeitől.
Ha Ausztriában valóban a szabadságpárti Hofer győz, akkor az EU-ban tovább gyengül a Merkel-Juncker-Schulz vonal. És nemcsak migrációs kérdésekben.