A két szélhámos
Svindlerszeminárium, átverésügyi továbbképzés, no, ezeknek ezekre nincs szüksége, akár ők is tarthatnák. Vezetéknév nélküli főszereplői minden egyes élő életének. A Siker és a Kudarc.
Annyi helyen és formában beszélnek és írnak róluk, hogy bármely világsztár megirigyelhetné tőlük, ehelyett ők is a kegyüket, és a kegyvesztettségüket keresik. Könyvek íródtak, és íródnak arról, hogy hogyan lehet a Sikerrel kézen fogva sétálni életünk útján, a Kudarcot pedig hírből is alig ismerni.
A világ, mint valami okostojás séf, recepteket kínál, tuti befutót, mint a lovin. Így és így kell tenned, úgy és úgy kell csinálnod és akkor pont azzá válsz, amivé szeretnél. Megadott lépések, előírt kűrök, miközben azt mondják, légy egyedi és nem mellesleg kreatív.
Pszichomukik, és sikeredzők ajánlják fel szolgálataikat, bárkinek, hisz ugye bárki lehet sikeres. Megsúgja a biztos tippet, és uccu neki futás, rohanjunk, mert mindenről le fogunk késni.
Hiába van száz meg száz régi mondás, "lassan járj, ..."
Én valahol azt gondolom, hogy a Siker önmagában nem létezik, nem létezik teljes siker. Ugyanígy nem létezik teljes Kudarc sem. Azt kéne elfogadni, hogy egyik sem akar igazán velünk kéz a kézben sétálni, ők együtt járnak és kelnek, ők egymás kezét fogják, miközben épp minket bolondítanak meg. Kacéran húzzák orrunk előtt el a mézesmadzagot. A két igazi szélhámos hámot vet szelünkre, megforgatva minket ellenszélnek látunk hátszelet, s hátszélnek ellenszelet.
Azt mondanám, hogy a Siker és a Kudarc duettje kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság, és méreg, hogyha nincs. Mire gondolok ezzel? Egy kis siker tovább lendít, motivál, egy kis kudarc felébreszt, hogy van mit javítani. A nagy siker felemel a magasba, a nagy kudarc pedig eszünkbe juttatja, hogy a kerék forog, becsülendő a Siker zenitje, és tanulandó a Kudarc mélysége.
Vajon mi van akkor, hogyha nincs se siker, se kudarc? Azt hiszem, lehet annak mérgelődnie, ki ezt éli meg, mert Ő éppenséggel már nem is él. Az élő élet velejárói ők, felbuzdulva rajtuk, vagy épp elszontyolodva épp mi döntünk arról, hogy melyikük fog a következő pillanatban ránk kacsintani. Mind sikereinknek, mind kudarcainknak a záloga mi magunk vagyunk. A hit, mit ebbe a két szélhámosba vetünk, befolyásolja az elkövetkezendőt, és nem is ritkán módosítja a múlt eredményeit, no meg kudarcait.
Amit szinte senki sem tud megtanítani másnak, igazán az az, hogy hogyan és miként éljük meg egyiket és a másikat, nem ritkán egyszerre mindkettőt. Ezt nem lehet megtanítani, mert minden egyes ember más és más, mást és máshogy élt meg, nem létezik előre megírt sikerforgató könyv. Ezt az utat minden egyes embernek saját magának kell kitaposni.
A járt utat kell a járatlanért elhagyni? Nem, mert itt nem létezik járt út, mindenki felfedező, és ezen az úton fedezzük fel a Siker és a Kudarc ezer arca között megbújva a saját igazi énünk...