Polihisztor
A régmúlt egyik letűnő fogalma újraéled manapság, no, nem a szó legnemesebb értelmében. Polihisztornak annak idején olyan nagy tudású embereket hívtak, kik több tudományág jeles képviselői voltak egyszerre.
Manapság az, hogy minden, egykor kincset érő tudáshoz hozzájuthatunk egy kattintással, valahogy azt az érzést kelti nem egy emberben, hogy valóban birtokosa a tudásnak. Attól, hogy elolvastunk egy leírást, szöveget, vagy épp megnéztünk egy videót, még mindig nem fogunk tudni összerakni egy dán "bútorcsodát".
A tudástár, mihez hozzáférhetünk, csupán egy alap, és nem maga a tudás. Arról nem is beszélve, hogy ma embere (vagy épp diákja) nem is tud értőn olvasni.
Mondanék egy másik fogalmat: "fregoliember". Ezt leginkább arra az emberre illesztik, kinek gyakorlatilag bármit megmutatva, azt meg tudja valósítani. No, ilyen is kevés van, nemhogy polihisztorból.
Talán a legrosszabb, mikor egy alapban kevés valós tudással felvértezett ember "olvasottságának" köszönhetően, félinformációk birtokában állít tényként oltári nagy sületlenséget. Az emberi butaság egyenes arányban fejlődik az emberi tudással, ugyanúgy lépést tart vele, hisz lehet ugye bárkinek okostelefonja, de ettől ő még messze nem lesz okos. Az ember vizuális léte az, mi jelenleg ki van használva. A látvány lett a fontos, a csomagolás, és már messze nem az az érték, ami be van csomagolva.
Talán érdemes lenne egy tanfolyamot indítani, hogy hogyan is kellene gondolkozni, mert a két lábon járás nem csupán az ember privilégiuma, és nem jelenti azt, hogy gondolkozni is tud. A gondolkozás mindenhol jelen van, ahol valami megalkotódik, enélkül nincs új felfedezés, nincs új vers, se regény, de nemes egyszerűséggel nincs új blog sem.
A latba vett gondolatok arra sarkallják az elmét, hogy önállóan kezdjen valamit az adott helyzettel, keressen megoldást a talányra, írjon egy új fejezetet, faragjon szókincsének köszönhetően egy újabb rímet.
Lehet, és kell a mai értelemben "polihisztorkodni", kell érteni oly sok dologhoz, csak egyet nem kéne elfelejteni, attól még, hogy valamihez konyítunk, még csak kontárok leszünk és nem mesterek. Minél több valódi tudást halmozunk fel (ami most is az egyetlen dolog, mi el nem vehető egy embertől), annál több dologról lesz az a gondolatunk, hogy mennyire nem is értünk mennyi mindenhez.
Viszont alapot kell teremteni, hogy a tudás megszerezhető legyen, ehhez pedig az első megtanulandó az értelmes és értő olvasás. A Ma kisdiákjai nyökögnek, nyikognak és makognak, vagy épp olvasnak, csak épp fogalmuk sincs arról, hogy mit. A hiányosság jelentős, és nem kicsit észrevehető a későbbiekben, hisz hogy tanuljon meg bármit is, ha nem tudja elolvasni azt rendesen, amit meg kéne tanulni. A ma diákjait polihisztornak akarják "kiképezni", ami lehetetlen, erre alkalmasnak és rátermettnek kell lenni. Feleslegesen töltik azt a korsót, minek nem is erre van szüksége.
A diákévek alatt felhalmozódik egy olyan információanyag, mit korosodva maga a diák is feleslegesnek tart, a tömény tananyag pedig gondoskodik arról, hogy a diák értelmetlen magolásba csapjon át. Átsiklik afelett is, mire valóban szükség lenne.
Iskolába járni és tanulni két nagyon különböző fogalom, és megtanulva egy egyenletet még messze nem biztos, hogy tudja is egy nap alkalmazni.
A tudás szerénnyé tesz, visszafogottá és nem harsánnyá. A tudás az alázat egy olyan formája, mi pozitívan hat magára az emberre, hisz tudásának birtokában azt képes arra használni, hogy mások és önmaga javára alkosson. Bármit, bármit, ami valós értékkel bír.
Egy szó, mint száz, kellenek polihisztorok, kellenek fregoliemberek, csak a poli ne legyen mono se, és a fregolira lehessen tenni is. A vélt tudás sokkal veszélyesebb, mint a bevallott tudatlanság, hisz olyanra buzdít, minek végkifejlete nem is ismert, ezért vannak probléma megoldók, és rengeteg teremtő...
Apropó... nem a vörös bika ad szárnyakat, hanem maga a gondolkozás.