EGYség
Az egység számomra egy tökéletes állapotot jelent, amikor egy nagy Egészben minden apró részecske a helyén van, és teszi a dolgát, ami által az EGY- egész csodálatosan működik.
Lehetünk egységben valamivel, mint például a természet, egy munka, egy művészet, egy sportág, egy tudomány, amivel azonosulni tudunk, vagy lehetünk egységben valakivel, aki lehet egy másik ember, vagy egy közösség is.
A természet önmagával is egységet alkot. Figyeljük csak meg, amíg a szorgos méhecske táplálékát gyűjti, aközben beporozza a gyümölcsfákat, és így fognak teremni. Vagy például az elhalt növényi részek felbomlásuk után, tápanyagként segítik az új növények növekedését. Ahogy az erdőben a növények és állatok egymást táplálva, és védve együtt élnek. Tökéletes az egység!
A világmindenséggel is egységben vagyunk, még ha néha nem is érezzük ezt. A részei vagyunk, éljük az életünket, néha jól érezzük magunkat benne, néha kevésbé, de ettől még hozzá tartozunk, egységben vagyunk vele. Mindenkinek megvan benne a helye. Mindenkire szükség van. Nélkülünk más lenne. Nem lenne teljes.
Vannak kisebb egységek is, amikor egy másik emberrel vagyunk egységben. Ilyenkor tökéletesen megértjük egymást, szinte szavak nélkül is, tudjuk a másik gondolatát, érzéseit, jól érezzük magunkat egymás társaságában, és csodákat tudunk közösen létrehozni, véghezvinni.
A legjobb érzés viszont az, amikor önmagunkkal tudunk egységben lenni. Elég nehéz eljutni ebbe az állapotba. Abba pedig még nehezebb, amikor fel is ismerjük, hogy egységben vagyunk. Hogy minden megvan bennünk, amire szükségünk van, csak használni kell. Azt csinálni, amihez értünk, és amit szeretünk. Keressük meg magunkban az egységet, előbb-utóbb meg is találjuk majd. Csak akarni kell.
Az egységélmény csodálatos érzésekkel jár. Belső nyugalmat ad, kiegyensúlyozottságot, és boldogságot. Törekedjünk, hogy megéljük.