Meghasonlás vagy felismerés?
Hirtelen összetört világképemben valami. S ennek a világképnek egyik tényezője kétségtelenül a XX. század elejének nagy költője: Ady. Gimnáziumi tanulmányaim során sokat tanultam róla és olvastam tőle. Bár erősen reál beállítottságú voltam, a matek és fizika töltötte ki az életem, de két különleges tudású magyartanárunk volt, és keményen sokat tanultunk tőlük. Az első 3 évig egy piarista volt, élete volt az oktatás, a másik egy kiemelkedő tudású patkány volt (tessék megkeresni a Tartótiszt weblapot a neten), bár egyike az ország legnagyobb tudású magyartanárainak. Osztályunkkal való konfliktusa, egyre nyilvánvalóbb és általunk tudott kettős élete miatt érettségin – e magyarból és irodalomból még ma is mindig igen jó osztálynak 1/4-ét bukásra ítélte. De hát ez történelem, s az én életemben is az, de minden konfliktus ellenére közvetítődött felém a magyar kultúra, melyre büszke vagyok, s lehet nemzetünk is.
Ebben a folyamatban sokat tanultam tehát Adyt és Adyról. Nem volt kétségem zsenialitásáról, de nemrég valami egész más képet kaphattam, melyet inkább a súlyos árulás kategóriájába sorolhatnék. Az, hogy Ady, a költő szélsőségesen élt és szélsőségesen írt, korábban számomra – s szerintem milliók számára – csupán a zseniális művész finoman szólva átlagostól eltérő életének része volt. Nem minden versét szerettem, s mikor Ady a magyar ugarról szólt, némileg sértett.
Összevetve: nem sokkal később Kodály és Bartók és sokan mások éppen nem az ugart, hanem a magyar kultúra mélyét és több évezredes múltját tárták fel.
De az ellentmondás is rendkívül lényeges lehet. Csakhogy most felszínre került egy kutatás, mely számomra valami teljes meghasonlást hozott. Jelezném: nem minden mozaik állt még helyre fejemben, de esetleg nemzetünk sorsát tekintve is meghatározó az információ.
Raffay Ernő Szabadkőműves zsoldban: Ady Endre és a szabadkőművesség II. c. könyvében nem a könyv címe rázott meg, hanem egy további információ. S hadd tegyek egy kis kitérőt.
Két éve vagyok a Fejérváry Géza Társaság elnöke. Névadónk kiemelt érdeme, hogy hatalmas munkával megteremtette a magyar honvédséget. Aztán Ferenc József magyar király által kinevezve lett az úgynevezett darabont kormány elnöke. A magyar király (s egyben osztrák császár) ugyanis nemigen örült, hogy függetlenségi pártok nyertek a választásokon, s – elvileg jogával élve, de az akkori európai szokásoktól eltérve, tehát megkérdőjelezhetően – nem a győztes párt vezetőjének adta a kormányalapítás jogát, hanem az általa igen kedvelt Fejérváry Gézának. De ez csak történelmi háttér.
A fenti forrásmunka szerint a kormány sajtóosztályának vezetője egy Vészi (Weiss) nevű ember Adyt választotta legbensőbb munkatársának, azzal a kifejezett céllal, hogy a nemzeti pártokat lejárassa. Ady a forrásmunka szerint ezt igen szorgalmasan teljesítette, sőt amikor a darabont kormány megszűnt, még utólag pereskedett is több havi kiemelt béréért. Raffay szerint későbbi tevékenységét viszont igen nagy mértékben már a szabadkőművesek akkor már internacionalista és nemzetlejárató szolgálatába helyezte.
Még kavarog bennem minden! Ady tehát hol ide, hol oda adta el magát, mondjuk, nem az út szélén, hanem a magyar ugaron, nem is kis pénzért? A nemzet lejáratására, a XX. századi nemzeti tragédiáink sorozatának kezdetére, mintegy előkészítésére. Aztán jött a vörös kommün, Trianon, Ady pedig végleg eltávozott.
Az Adyról leírtak – bár ne lenne igaz – bizony súlyos vádak. Azt azért lehetett tudni, igen nárcisztikus, öntelt és magát mindennél előbbre helyező, de kétségtelen tehetséges költő volt.
Azt azonban, hogy Ady a nemzet érdeke ellenére is megvásárolható volt, sohasem gondoltam.
De ha a hír igaz, bizony sok mindent újra kell gondolni történelmünkben, beleértve a XX. század 90-es éveiben szinte vérvonalon végigkövethető hazai liberalizmusát éppúgy mint a mostani nyugat-európai politikát.
Korábban egyszer írtam egy kemény, de azt hiszem pszichológiailag igen megalapozott elemzést Károlyi Mihályról, kit a nemzet múltja szörnyének tartok. S ők ugyanazon körök befolyása alatt álltak. Kit pénzért, kit hiúságán keresztül lehet megvenni!
Szerencsére ők csak kivételek.
Volt egy Weisz Fülöp nevű dédapám, valahol Morvaországból őseivel, ki nem sokkal később, közvetlenül Trianon után mindent megtett a megcsonkított, megtépázott haza gazdasági újraszervezéséért. S itt talán újabb választóvonalak megfogalmazása majd további blogokban.
(Szerdánként Rákay Philip Szabadság tér '56 hetente visszatérő műsora bizony sok mindent megvilágít.)
Ady elemzéséhez legalább három szakma kell, a történészé, az irodalomtörténészé és a pszichológusé. Mindegyik több éves munka, melyben én részt venni már nem fogok. De a nemzetnek igen fontos, hogy lássuk a valóságot, a folyamatokat, melyben Ady lehet, hogy manipulált szereplő volt. De attól még zseniális költőnk.
| Petőfi Sándor: A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI |
|
Ne fogjon senki könnyelműen Nincs rád szüksége a világnak, Vannak hamis próféták, akik Talán az élet, munkáinkért, |
| (Pest, 1847. január.) |