Tudom
Tudom, hogy holnap újra felkel a nap,
ma mégis a lelkem sötétben tapogat.
Eszem tudja, mi a világ sora,
De szívem, nem adja fel soha.
Tudom, hogy az úton néha
kanyarogva érünk célba.
Mégis, mikor rajta járok
lehangol, ha kátyút látok.
Bokáig a sárban járok,
szép szavakat nem találok.
Csukott kapuk előtt állok,
de tudom, a kulcsot hol találom.
Fejem felett gomolygó fellegek,
szórják rám a tisztító permetet.
Kiteszem magam az esőnek,
De csak kívülről látszom most erősnek.
Tudom, hogy ha a télnek vége
tavaszt kapunk majd cserébe.
Tudom, az én időm majd most következik,
A szemem ma mégis csak könnyezik.
Tudtam, hogy egyszer elfogynak az álmok,
most mégis csak sötétséget látok.
Tudom, hogy ez visz majd előbbre,
ettől kapok majd újra erőre.
Holnap tudom, az árnyak fénybe öltöznek,
és lelkembe majd friss erők költöznek.
Ma még csak magamban búsulok,
de tudom, holnap majd ismét szárnyalok.