Kockásodunk
Nem szívesen írok a pedagógusnyugtalanságról, a kockás ingesekről, mert magam is brancsbeli vagyok, ha nem is állok már direktben a tábla előtt. De álltam évekig. Gimnáziumban, főiskolán. Az utóbbi huszonöt évben pedig egyetemi könyvkiadóként a közoktatás „végeredményeivel”, azaz egyetemistákkal, főiskolásokkal vagyok napi kapcsolatban. A kilencvenes évek végétől óriási színvonalesést érzékeltünk a hallgatók felkészültségében. Az általános műveltség fájdalmas hiányáról már ne is beszéljünk. Megerősítik ezt szerzőink, az egyetemi oktatók is.
Horrortörténeteket mesélnek egy-egy vizsgáról, szemináriumi foglalkozásról. A könyvesboltban az egyetemista „egy piros könyvet” szeretne. Nagy nehezen kibogozza a szakeladó, hogy ki lehet az a „valami Tibor nevű” tanár, és mit tanít. Majd lassan kiderül, hogy a könyv nem piros, hanem kék, a Tibor nem Tibor, hanem László. Könyveink hátlapján ugyanis tizenöt éve ott van a szerzők arcképe. Éppen azért, hogy akik legalább egyszer bemennek egy előadásra, felismerjék a tanárt. Ha most azt gondolják, hogy egyedi esetről van szó, tévednek. Már az öröm, ha bejön egy hallgató a könyvesboltba, és nem az anyukáját küldi. Ami szintén napi esemény.
Természetesen van 20-25% kivétel, aki felkészült, akinek tényleg az egyetemen a helye. Sajnos a hallgatók jelentős része nem ilyen. Ezért nagyon örültünk annak, amikor 2010 után az új kormány teljesen más felfogásban közelítette meg a közoktatást, majd a felsőoktatást is. Bíztunk abban, hogy vége lesz a tömeges nívótlanságnak. Az új szisztéma szerint oktatott gyerekek még nem jutottak el az egyetemekig. Még senki nem tudja, hogy szakmailag jó-e az új oktatási törvény. A pedagógusok egy kis része, és szakszervezeti vezetőik szerint nem jó. Tüntetnek, sztrájkkal fenyegetőznek, kockás inget húznak. Hogy „észhez térjen a kormány”, ahogy az egyik szakszervezeti őskövület fogalmazta.
A kormány nem zárkózott el a rendszer kritizált elemeinek a megváltoztatásától. Attól igen, hogy visszahozza a Magyar Bálint-Hiller-féle közoktatást. A „mindenki azt oktat és úgy, ahogy akarja, és abból a könyvből, amelyikből akar” parttalan módszerét. Arról ugyanis – lásd fentebb – már kiderült, hogy zsákutca.
Remélhetőleg a szervezeti, fenntartói rendszer hibáin kívül nem fog az oktatási kormányzat mást megváltoztatni. Akiknek meg a közoktatás ürügyén kormánybuktató szándékaik vannak, azok csalódni fognak. Pedagógussztrájk miatt Európában még nem bukott meg kormány. Nálunk sem fog. Ebben nem fog segíteni a kockás ing sem. Ami köztudottan nem a győztesek viselete.
Emlékezzenek csak 2006-ra. Valamelyik kommunikációs zseni kitalálta, hogy Orbán Viktor a nép egyszerű fiaként lépjen fel a kampányon. Ezért kockás inget húzattak vele. Minden plakáton, fellépésén kockás ingben érvelt a semmit érő Gyurcsány-kormány ellen. A végeredmény ismert: a Fidesz elbukott a választásokon. Elképzelhető, hogy a kockás ing nem is olyan jó ómen?