A férfi birtoklása nem más, mint önmagunk béklyózása
A férfi megcsalását nem szabad a nőnek magára vennie. Persze, amikor kiderül a turpisság, mindenki magában kezdi el keresni a hibát, hogy miért is történt mindez. Arról nem is beszélve, hogy megsértettnek érezzük magunkat, vagy inkább úgy, mintha a szívünknek és az önbecsülésünknek egy darabját kiszakították volna és azt soha többé már nem kaphatnánk vissza.
De tudjátok, nem mi leszünk kevesebbek! A férfi lesz kevesebb, bár közben több is egyszerre. Több lesz egy élménnyel, egy rövid, de talán abban a pillanatban visszavonhatatlanul jó élménnyel, azonban ugyanez a "több-ség" el is vesz tőle! Elveszi a nyugalmát, a lelkiismeretének egy darabját, a mindennapjainak örömét az a fekete felhő, ami mindig arra emlékezteti a lelkében, hogy valami eltört. És ez a valami az a fonál, ami a kedvese és ő közötte volt addig. És ezt ő törte el! Ez pedig akkora súlyt rak a vállaira, amit nehezen lehet elbírni. Persze ehhez egy olyan férfi is kell, aki nem aljas, mert az aljas férfinek nincs lelkiismerete, ami felborulhatna ezáltal. A többi férfi azonban bármennyire is jó pasinak érzi magát egy véletlenszerű félrelépésben, utána ugyanannyira válik lelkiekben kisfiúvá és mutat megbánást, amikor már tudja, hogy késő.
Ha így fogjuk fel, akkor eljuthatunk addig az igazágig is, hogy miért kellene a férfitól megvonnunk az élet ilyen fajta élményeit? Hisz mindenkinek csak egy élete van, és ha mi nem leszünk kevesebbek a félrelépése által, akkor végül is miért ne adhatnánk meg neki ezt?
Úgy gondolom, hogy egy olyan nő, aki nem függ a társától, aki képes önmagában is boldog lenni, az meg tudná adni ezt is a férfinak, mert másképp fogja fel az életet. Nem fél az elvesztéstől, mert nem is béklyózza meg a párját, nem birtokolja őt. Egyszerűen tudja, hogy ő az igazi nő, akit nem fog elhagyni. De ha mégis ezt tenné, akkor sem lesz kevesebb a boldogsága, mert nem a férfitól boldog, hanem saját magától és az élettől kapott örömöktől. Amibe persze beletartozik a férfitól kapott örömök sokasága is, de ez nem kizárólagos.
Van élete a férfi után is! És ez nagy szó! Mert a férfi birtoklása nem más, mint önmagunk béklyózása és ezáltal megbénítása. Ha egy férfi meg akar csalni, az meg is fog, higgyétek el! Azonban az állandó félelem az általunk birtokolt tárgyiasult férfi elvesztése miatt csak és kizárólag minket öl meg, és ettől semmi nem lesz jobb, csak rosszabb. Mert lehet, hogy végül nem teszi meg, lehet hogy csak a mi kényszerképzetünk marad mindörökre, de a férfi megérzi a félelmet, ahogy a kutya is. Megérzi a birtoklás vágyát és menekülni fog. Ez teljesen természetes folyamat, mert ha belegondolunk, mi is ezt tennénk. Senki nem akar börtönben élni.
Visszakanyarodva az elejére, kimondhatjuk azt, hogy nem vagyunk jogosultak elvenni a férfitól azt az élményt, amit egy másik szenvedély adhat abban a pillanatban, még akkor sem, ha örök hűséget fogadott nekünk Isten előtt, hisz az élet rövid, és csak egyet kaptunk belőle.
Csakis ő adhatja ezt a hűséget meg nekünk, és ami a legfontosabb, hogy önszántából! Ha ilyen férfira akadunk, akkor szeressük őt nagyon, mert nagy kincs! Ha viszont néha eltévelyedik és megbotlik, ne bántsuk őt, sem magunkat ezért, inkább jusson eszünkbe, hogy ettől nem mi lettünk kevesebbek!
D.O. Judith – LélekÁllomás
Itt tudsz még találkozni velem: www.lelekallomas.hu és LélekÁllomás facebook oldal