A veszélyeztetett "faj": a kukák
Néha érdemes viccesre venni azt is, ami egyébként oly szomorú, ma így teszek én is. Jelen esetben veszélyeztetett fajjá nyilvánítom a kukákat. Eme ember által szaporított jószág, négy évszakban teszi dolgát. Amolyan haszonlény. Megjelenési formáit tekintve csak a "tenyésztők" kreativitása szabhat határt, mert ugye fa, fém, műanyag, vagy bármi más kreálmány szolgálhatja híven a célt, gyűjteni a szemetet.
Szaporodását tekintve hímnős, gondolom én, mert egyetlen fiú és egyetlen lány kukát se láttam, de nagy kukák mellett sűrűn előfordulnak kis kukák is. Aztán ha arra gondolunk, hogy mennyire olvad bele a környezetébe, hát, nagyon rejtő színnel nem rendelkeznek, oka is van neki, hogy az arra járó, és szemetelni vágyó emberfialánya észre tudja venni. Bár ez nem feltétlenül sikerül mindig.
Életmódja helyhez kötött, bár van helyváltoztató képességük is, néhol kerekekkel, néhol a viharos széllökésektől indíttatva mozdulnak el. Elég csendes létforma, csak fedeles alfaja ad ki hangot, mikor a szemét elhelyezése után lecsukják tetejét. Domesztikációját, azaz háziasítási voltát a teljesség jellemzi, sehonnan nem jelentettek kukák által végrehajtott, ember elleni támadást...
No, de vajon miért veszélyeztetett faj a kuka?
Bolygónk x milliárd emberi lakosa között búvik meg egy olyan "nagyrassz", mi allergiás rohamot kap (gondolom én bárgyún), ha épp kuka kerül szeme elé, a helyzetet súlyosbítja, ha alkoholos befolyásoltság alatt kerül sor minderre. Igen! Léteznek erős emberek, vagy épp magukat annak gondolók, akik vélt sérelem alapján a kukák napi életritmusát meggátolva, egyébként felesleges fizikai kontaktusba kerülnek velük.
Van, ki kézzel, van, ki lábbal és van, aki segédeszközt sem rest bevetni a kukák elleni harcában. Mit halkan jegyzek meg, nagyon nem fair, hisz a kuka nem üt vissza. A kukák annyira jól neveltek, hogy a bántalmazás legnagyobb mértékére és csendes tűréssel reagálnak, és bíznak az emberibb társadalom jó szívében, hogy meghegesztik, összeszögelik, vagy csavarozzák, majd lefestik őket, újfent.
A "nagyrassz" tagjai vajon mit élhetnek át cselekedetük közben? Győzelmet? Netán elégedettséget, a felsőbbrendűség oly fokát, mit más halandó fel sem foghat? Egy anekdota kószál elő bennem a múltból, vigyorra húzva szám. Annak idején, mikor a varázsdoboz mélyén a Linda című sorozat futott, megannyi alkartörést gipszeltek. Erős emberek, erősen ittas állapotban, a "namajdén" szoftververziót futtatva, tördelték a téglát, na meg a saját kezük.
Ügyes... Aztán gondolat, és élettani eszmefuttatásom végén eszmélek rá egy esetleg kiváltó okra. Miszerint talán azért támadják meg a szerencsétlen, és védtelen kukákat, mert személyük nagysága nem engedi, hogy fizikailag helyet foglaljanak a kukában? Azért, mert valami van, létezik, vagy létrehozták, az még messze nem ok, főleg nem kötelezettség senki számára, hogy tönkretegye és elpusztítsa.