Amikor a félrelépés nem elítélendő
Az ember nem a monogámiára született. Akármit is mondunk vagy gondolunk, nem természetes az egész életen át tartóan csak egy emberrel-elmélet! Nem csak a férfiak, hanem a nők részéről sem. Persze, a nők a lelkükkel szeretnek, és így jobban meg tudják állni a kísértéseket. Egy férfinak azonban lételeme a mindennapjaiban megjelenő kihívás! És ha ezt elvesszük tőle, akkor az egyik legnagyobb alkotó részétől fosztjuk meg őt.
Valljuk be őszintén, egy jó és kiegyensúlyozott kapcsolatban eltespedünk. Nem azért, mert már nem érdekel a másik, csak túlságosan beleszokunk abba a jól kialakított és biztonságos helyzetbe, amit a másik nyújt nekünk. Megszokjuk, hogy a másik van és lesz is mindig, méghozzá mellettünk. Így már nem hajt bennünket a vágy, hogy neki tetsszünk, már megengedjük magunknak a kinyúlott pólót is otthonra, mert azt úgysem látja senki…
A férfi, ha eltunyul, esetleg el is hízik, ha már nem érdeklik a közös programok, ha csak ül otthon és a híreket böngészi, akkor biztosan tudhatjuk, hogy már nem fűti a vágy… Viszont ez egy idő után már neki sem elég! Nem csak a nőnek van szüksége arra, hogy vágyakozzon irányába a férfi, hanem a férfinak is kell a vágy… Ha a mellette élő nőben már nincs meg a kihívás, ha már megengedi magának a szakadt mackónadrágot és a szőrös lábakat, akkor ezt a nő azért teszi, mert már biztonságban tudja magát, és nem gondolja át, hogy pont ezzel teszi fel az i-re pontot ahhoz, hogy ezt az ellenkezőjére fordítsa.
Egy férfinak szüksége van a kihívásra. Persze ezt egy sok éve tartó egymás mellett élésben nagyon nehéz fenntartani. Ha viszont otthon már a biztonság van, akkor a férfi máshol keresi azt.
A férfi nem lehet mindig Férfi! És az eltunyulása bizony magával hozza azt is, hogy már ő sem érzi saját magát elég jó pasinak. Ha viszont ez felüti a fejét, ott mindig félrelépés lesz a történet vége. Ugyanis ha egy férfi (szándékosan írom kis f betűvel) önbecsülése a béka segge alá kúszik, akkor kívülről várja a visszaigazolást arra, hogy márpedig ő egy jó pasi! Kivétel nélkül minden férfi jó pasi akar lenni, és a Férfi ezt meg is találja magában, a férfi azonban kívülről keresi azt.
Talán ezzel a nők sincsenek másként egy ilyen helyzetben, csak a különbség az, hogy mi ilyenkor a párunktól várjuk a visszaigazolást, amikor célozgatunk arra, hogy megdicsérhetné csinosságunkat, vagy amikor invitáljuk, hogy romantikus helyre vigyen vacsorázni. Mert igen, nekünk is szükségünk van néha arra a támaszra, ami visszaadja az egónknak azt a magabiztosságot, amivel ha eltunyulunk, már nem rendelkezünk!
A férfi a visszaigazolást mindig párján kívüli nőkben fogja keresni, mert tudja, hogy csak az új hódításokban találhatja meg azt. Ez az élet rendje, ugyanis míg a nők befelé élnek, a férfiak kifelé. Mi azt szeretnénk, ha a lelkünket szeretnék, ők a testünket. Mi nők azt akarjuk, hogy elcsábítsanak, a férfi csábítani akar. Ezért ez a természet rendje.
De ahogy írásomat is kezdtem, a nők sem kárhoztattak örökkön örökké monogámiára. Ugyanis, ha az eltunyult férfi nem képes felvenni a harcot a saját önbecsüléséért és inkább más karjaiban keresi meg annak vélt formáját, illetve ha nem veszi a lapot a női célozgatásokra, amelyek szomjazzák a bókokat, akkor bizony a nő is vakvágányra fut egyszer! Nem biztos, hogy ítéletet érdemel ezért, hisz megpróbálta a segítségkérést.
Talán embere válogatja, hogy ki mit enged vagy ért meg egy komoly kapcsolatban. Vannak, akiknek már a puszta fantázia is megcsalásnak számít, és vannak, akik teljes elszántsággal kiállnak a nyitott házasság mellett. Ez persze a két véglet, de ha belegondolunk, akkor be kell ismernünk, hogy sok tíz évet nem lehet úgy leélni, hogy mindig szerepeket játszunk, és soha nem botlunk meg, soha nem tunyulunk el, hogy mindig a legjobb formánkat tudjuk mutatni otthon, hogy mindig van erőnk csinosan öltözve, sminkkel az arcunkon, mosolyogva eltakarni azt az énünket, amelyik sikít egy bókért, egy „de csinos vagy ma reggel” mondatért, aki arra vágyik, hogy a Férfi kemény karjaiban olvadjon el a teste.
Ha ezt nem kapjuk meg otthon, akkor bizony egy nő csak állandó szemellenzőkkel és a természetnek ellentmondva tudja leélni az életét, ami egyáltalán nem biztos, hogy csupán az erkölcsök és a lebukás veszélye miatt megéri!
Valaki azt mondta egyszer, hogy azzal rontják el az emberek, hogy mindig vagy a múltban vagy a jövőben élnek, és nem a jelenben! Ha ezt követjük, akkor ez igaz az előbbi fejtegetésemre, ugyanis nem félhetsz mindig a jövőben esetlegesen megtörténő dolgoktól, mert azok még nem következtek be. Ha azért nem választod az aktuális örömöt, amire épp úgy gondolod, hogy szükséged van, mert félsz a lebukástól, vagy épp mert ezt tanították a szüleid és ilyen erkölcs alakult ki Benned, akkor ez csak az egód játéka Veled. Ha azonban azért nem kérsz belőle, mert úgy gondolod nem erre van szükséged az önbecsüléshez, illetve ahhoz, hogy jó pasinak vagy jó nőnek érezd magad, akkor nyertél, mert belülről tudsz táplálkozni.
Ez egy férfiban soha nem lesz meg, és ezért őket se ítéljük el, mert pont ezért esendőbbek nálunk. Másképp működnek, és ezért ne visszaadni, hanem inkább megtartani próbáljuk az önbecsülésüket! Mert ha csak egyszer is elindul a lejtőn, a tv és a számítógép előtt ülő kinyúlt mackónadrágos pocakos pasas már soha nem fog tudni a felesége szemében olyan tüzet felfedezni, amely elég kihívás lesz neki ahhoz, hogy felemelje lottyadt seggét a kanapéról, és a megújulás mezejére lépjen.
Ilyenkor egy házasságnak is csak jót tehet az a külső személy, aki felnyitja a szemét, bár persze csak akkor, ha ezáltal a férfi nem a hazugság hálójában köt ki. Ha egy ilyen szituációban egy férfi Férfivá tud válni, és őszintén fel tudja tárni élete társa előtt a félrelépése okát és elindítóját, azt próbáljuk meg elfogadni, mert csak ez segíthet visszatalálnia hozzánk. Ellentétben azonban, ha a sekélyes kifogások és hazugságok terepére téved, akkor sajnos elveszítettük őt! Mert ezt már nem vagyunk kötelesek elfogadni, ez már az ő választása!
D.O. Judith – Lélekállomás
Itt tudsz még találkozni velem: www.lelekallomas.hu és LélekÁllomás facebook oldal