Hangok - ízek - illatok
Lehunyt szemmel zenét hallgatok. Körülöttem megszűnik minden, csak a zene marad, a belső csend, és a nyugalom. Ilyenkor néha képeket látok. Látom a múltat a jelent és a jövőt is. Most kicsit más az élmény. A hangok pattognak a fülemben, és lassan új életre kelnek. Előbb színekké válnak, azután illatoznak, majd ízüket is érzem a számban.
A zöldnek tavaszillata van, mint amikor az első fűszál felébred téli álmából, amikor bokrok és fák rügyeiket bontják. Ízében keveredik a medvehagyma a citromfűvel és a mentával.
A rózsaszín marcipánillatú. Ízében ott a keserűség mellett az édes is, az ellentétek adják az igazi csodálatos egyedi ízélményt.
A kék természetesen tengerillatú. Bőrömön is érzem a lepergő cseppek útját. Íze egyértelműen sós.
A fehér a virágzó gyümölcsfa illata a tavaszi szélben, ízében tejes dolgokat idéz.
A lila levendulaillatú, és illatosan édes.
A sárga illatát a virágzó repceföldek adják, és kellemesen citromízű.
A barna, a forrón gőzölgő kakaó illata, íze viszont egyértelműen csokoládé.
A piros a pipacsmezők illatát hozza, ízében ott van a paradicsom zamata, a csilipaprika csípőssége, és az erdei gyümölcsök édeskés fanyarsága.
Hallgatom a hangokat, látom, ahogy színekké változnak, érzem az illatukat, és az ízüket. Látom, ahogy vidám táncot járva egységet alkotnak. Érzékelem, és élvezem, ahogy minden összefügg, ahogy minden tartozik valahová, és ahogy a végén minden eggyé válik.