Demokráciahiány(?)
Ha még emlékeznek rá, a Fidesz a 2010-es választások előtt azzal (is) kampányolt, hogy
ha bizalmat kapunk, készen állunk az ország csődtől való megmentésére – ha ellenben nagy bizalmat kapunk, akkor készek vagyunk a nagy változtatásokra is.
A Fidesz-KDNP kétharmados többséget kapott. És nekiállt annak, amit ígért, „nagy bizalom” esetén: alapvető változtatásoknak. Bevezette a közteherviselést a különadókkal, új médiatörvényt, választójogi törvényt alkotott. Majd ezt megkoronázva, hatályon kívül helyezték a régi Alkotmányt, és megszavazták az Alaptörvényt. Erre nemcsak az eljelentéktelenedett ellenzék, hanem Európa és a világ is nekünk rontott. Orbán Viktor, Navracsics Tibor állandó vendég volt az EU-s rapportokon.
Azóta eltelt hat év, közte egy újabb választással, és a magyar világ nem omlott össze – ellenkezőleg. A médiatörvény működik, nincsenek véleményükért újságírók börtönben, mindenki azt ír, forgat, sugároz, amit akar. Szinte biztos vagyok abban, hogy a magyar média az egyik legszabadabb a világban, de Európában mindenképp. Az agyongyűlölt, új választójogi törvény sem változtatott semmin: a Fidesz-KDNP 2014-ben is kétharmadot kapott, és a régi törvény alapján is simán nyert volna.
Az Alaptörvényünk működik, gond nem lett abból sem, hogy benne Magyarországot Magyarországnak hívják, és nem Magyar Köztársaságnak. Ettől az országban minden gondolkodó ember jól alszik. Különösen azért, mert ott áll az is, hogy a magyar államforma a köztársaság. A harmadik ciklusát kormányzó Fidesz – kisebb tévedései ellenére – demokratikusan és jól vezeti az országot. Minden nagyobb kihívásra – adótörvények, rezsicsökkentés, földvédelem vagy éppen az aktuális menekültkérdés – gyorsan és jól válaszolt. Komolyan vehető ellenzéke pedig még a látóhatáron sincs.
Mindezt azért szedtem így – a teljesség nélkül – csokorba, mert Lengyelországban a választások óta kottára hasonló folyamatok játszódnak le. Az addig kormányzó konzervatív-liberális erők óriásit buktak, a baloldal pedig kipenderült a parlamentből. Ezt akarták a lengyel választók. Mert a demokrácia egyik kulcskérdése, hogy akkor létezik, ha az addigi kisebbségnek megvan az esélye – ha a választók úgy akarják – a hatalmon lévőket leváltani. Csakhogy – tudjuk Orbán Viktortól – demokrácia csak akkor van, ha a liberálisok kormányoznak. Minden más esetben kitör a diktatúra. Az utcára kell vonulni, és ha lehet, meg kell buktatni a hatalomra kerülteket. Mert nem olyan törvényeket hoznak, mint amilyeneket a leváltottak szeretnek. Ez megy ma Lengyelországban, ez ment a 2010-es tüntetéseken Magyarországon is.
Hogy tüntetnek, az rendben van. Az, hogy azért tüntetnek, mert nem ismerik el a demokratikusan megválasztottak akaratát, az ellenben antidemokratikus. És ami felháborító: az EU vezetői nem tanulnak semmiből. Megbuktak nálunk, most mégis elkezdték teli torokkal bírálni, „vizsgálni” a lengyel kormányt.
Varsóban is bukni fognak. Gyorsabban, mint Budapesten.