Tényleg Uber?
Azt hiszem, a taxisoknak ezúttal igazuk van! Az Uber rendszer – ma úgy tűnik – tényleg a taxizás rákfenéje. Az interneten szervezett fuvarok komoly és talán egyoldalú konkurenciát jelentenek a drosztokon órákat parkolóknak, kik kemény százezrekért festhették sárgára kocsijukat. Mintha egyik oldalról a nem kevés befektetést kifizető profik, más oldalon a könnyű lovasság állna, kevesebb kötelezettségvállalással és költséggel. Szakmai kérdés. Ezt nálam tájékozottabbaknak kell megválaszolniuk, ne én osszam már az észt, ki több éve nem ültem taxiban.
Van viszont egy árnyék a múltban, mely nem hagy egészen békében nyugodni.
1990-ben volt egy taxisblokád, mely majdnem az MDF-es Antall-kormány bukásához vezetett.
Antall és a sokat és mindig szidott Horváth Balázs aztán úriemberként megoldotta: tárgyalással. Szakértői vélemények szerint a „kulturált” Nyugat-Európában a rendőrség a dózerok nyelvén válaszolt volna. Az MDF tárgyalt, de azokon a tárgyalásokon sokat vesztett. Igaza volt, de azért kárunkra ment.
Ha ma nézzük a TV-t , s főleg a Simicska TV-t, lehet, hogy holnap az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok vonulnak az utcára, a BKK- és a MÁV-szakszervezetek is sztrájkról beszélnek.
Mi is van itt? Ilyen rossz a helyzet? Persze attól függ, merről nézzük!
Kétségtelen, tőlünk nyugatra egy rabszolgamunkás magyar hentes sokkal többet keres, mint erre egy középiskolai tanár. El is tántorgott több százezer emberünk – bár hetente vagy havonta haza is csángálnak. De az sem véletlen, hogy nem kelet felé áramlik a foglalkozási migráció.
Ha nyugaton a megélhetés költségét nézzük, a különbség már kisebb. Egyébként hazai gazdasági mutatókat tekintve évek óta Európa legjobb eredményeit hozzuk. Emelkedik a minimálbér, az átlagbér, bár feszültség bőven akad.
De hát majd félévszázadig mi „a létező szocializmus” valóságában éltünk, egykor nem kissé elzárva, és majdnem a „bányászbéka alsó fele alatt”. De a KGST-ben még azt is „gulyáskommunizmus”-nak nevezték.
Aligha kétséges, hogy ma országunk feljövőben van, csak hát még az is csak lassú vánszorgás. Nem vitás, hogy számos nyugati állam hanyatlóban van. De a rés még így óriási. Az EU fekete bárányánál, Görögországnál a fizetések messze túlhaladják a hazait.
De mindezt figyelembe véve is, a magyar gazdaság feljövőben van. Akkor miért is a nagy sztrájk felbuzdulás?
A taxisok Uber-indulatát ismereteim alapján jogosnak vélem. Sőt azt is, hogy az ország számos, sőt legtöbb ágazatában béremelés szükséges. De az is nyilvánvaló, hogy a minimálbér emelésével és a munkahelyek számának növelésével lassan fel fognak kúszni az átlagbérek. Éppen a szakszervezetek ne látnák át mindezt? Stabilabb gazdasági alapok, nagyobb foglalkoztatás után a szakértelem ára megnő a szabadpiacon. Furcsa ellentmondás: egy stabilizációs fázisban éppen a szakszervezetek hozhatják az instabilitást. Miért is érdekük? Hát biztos nem a dolgozók miatt!
És itt ugorjunk vissza az 1990. évi taxisblokádig. Annak SZDSZ-s mozgatórugóit évekig elemezte a sajtó. Én még neveket is tudok mondani. Azóta politikailag megváltoztak az erőegyensúlyok. Lengyelországban a választók a politikai felületről is lesöpörték a (poszt)(kommunista) utódpártokat. Nálunk már Kovács László egykori pártfőtitkár is erről beszél. Az MSZP-nél már csak az a kérdés, hogy a golyófejű vagy bő hajjal ellátott szépfiú viheti be esetleg tovább csökkenő csapatát az Országházba. Van aki lelkesen élteti még a táncikolós őszödi Böszmét is, de közülük egyre többen meg kihalnak.
De azért még van néhány száz, talán ezer, de már nem százezernyi, ki Kádár idejében – mint nekem egykor valaki suttogva elmondta – „a mozgalomban” dolgozott. Nyugdíját is onnan szerezte és fél a kis nyugdíjkiegészítés elvesztésétől választások idején.
No, az álbaloldal mára úgy fogyott le, mint a hóember tavasszal. Ha meg itt mindenütt Fidesz, hát mégis kell egy kis presztízsrontás.
A szakszervezetek a szocik utolsó bástyái. Oszt
ez a harc lesz a végső,
énekelték egykor az elvtársak. Az élet furcsa fintora, hogy egykor Salgótarjánban elindítottam egy Munkástanácsot, melynek szóvivője lettem. És tényleg hiszek abban, hogy munkás érdekképviseletek kellenek. Csak hát a „munkás érdekképviselők” ma szaglásom szerint többségében még a kádári rendszerben lettek káderek, s nem munkásidentitásuk miatt.
És ha a politikai pályán a pártok már szinte nullára futották le magukat, miért ne lehetne egy kis utcai kravallt csinálni? Azért még talán hasznos lehet egy kis balhé!