Fogalomzavar
Néha az az ember, ki tanultsága és önművelése árán jut el arra, hogy mennyire nem tud semmit, az arra is rájön, hogy mennyi ember csak hiszi magáról a műveltséget. Az emberek túlnyomó többsége használ szavakat, anélkül, hogy valódi jelentéséről ténylegesen tudna is.
Értelmező kéziszótár, vagy a guglikereső oly sokszor tenne jót oly sok emberrel, kik tudatlan tudása belső mosolyt csal azon arcára, ki valóban nem szenved azon a téren fogalomzavarban.
Nézzünk egy példát. Sokszor hallom úton és útfélen, hogy fajtiszta kutya, sőt, még hirdetési rovatban is fellelem. Aprócska tény csupán, hogy minden kutya fajtiszta, még a palotapincsi is, és a templomtéri F100-as keverék is. Ugyanis maga a faj, az a kutya, miről pedig "ők" beszélnek, az a "fajta".
Zavart nemcsak az erőben lehet érezni, hanem az elmékben is.
Egyrészt van az információk és új dolgok sokasága, mivel mindenki próbálna ugye lépést tartani, aztán van az, hogy elkapott félinformációkból, saját kiegészítéssel születnek újabb definíciók bizonyos dolgokra...
Infelunza, amortáció, szívinfraktus,
zárójelben jegyzem meg, hogy komoly odafigyelést igényelt, hogy "eredetiben" írjam le.
Másrészt van az az emberi tulajdonság, hogy bár számára ismeretlen a dolog, mégis olyan benyomást akar kelteni, hogy számára ez biza kézenfekvő. A polihisztorok korát élnénk? Azon emberekét, kik mindenhez értenek? Nem hinném. Attól, mert nem értünk valamihez, attól még nem vagyunk buták, csak azon a területen nem szereztünk sem elméleti, sem gyakorlati tudást. Viszont más területen birtokunkban nekünk van a tudás, és nem a feltételezés.
Valahogy az a furcsa érzésem támad, és nem először, hogy minél többet tudhatnánk, annál kevesebbet tanulunk meg valójában. Miközben a világ furcsaságának köszönhetően egyre kevesebb tudással is előnyhöz, jóléthez, és kérdőjeles elismeréshez lehet jutni.
Persze ebből az okból kifolyólag feltevődhet maga kérdés is, hogy minek tanuljak és ismerjek meg új dolgokat, ha nélkülük is érhetek el "sikert"? Talán azért, mert ezek sikerek csupán kérészéletűek, valódi sikert tudással, kitartással és elhivatottsággal lehet szerezni.
Ami gond, hogy egy nagyon fontos tényező megy ki a divatból, az olvasás. Az olvasás és az olvasottság egy roppant furcsa ragasztó. Miközben olvasunk, ránk ragad a szókincs, a tudás, a továbbolvasás vágya, megfertőz minket a kreativitás, a gondolkodás bacilusa. No, persze az sem megvetendő szempont, hogy MIT olvasunk. Amit olvasunk befolyásol minket, de más területen, mint a varázsdoboz csatornái.
A ma világa azt akarja láttatni, amiről azt akarja, hogy akarjuk látni, és messze nem azt, ami valójában történik.
Fogalmak értékelődnek át, jó gondolatok válnak értéktelenné, és sokan azt mondják: zavaros világban élünk. Pedig nem is annyira zavaros ez a világ, messze nincs új a Nap alatt, csak épp másképp van becsomagolva. Nem a világ zavaros, hanem az emberek, akik benne élnek.
Gondolkozni nem bűn, persze ha van mivel, de hogy legyen mivel, az rajtunk áll, nem a világon.