Látom
Ha behunyom a szemem, látom az álmaim, színesek, szépek, merészek.
Látom a terveim, vágyaim, bármit láthatok, és bárhová nézhetek.
Ha kinyitom a szemem, látom a világot körülöttem.
Látom a világost, és látom a sötétet.
Látom a nap útját az égen, és látom, ahogy emberek nyüzsögnek a téren.
Látom a közeli növényzetet, és látom a távoli dombokat.
Látom a fényeket, és látom az árnyakat.
Ha odafigyelek, látom a zúzmarát, hópelyheket,
Látom a fűszálon megfagyott cseppeket.
Látom a rovart a virág közepén, látom a vadat az erdő mélyén.
Látom mindazt, amit az emberek alkotnak,
Látom az érzést, látok gondolatokat,
Látom a jót, és – sajnos – látom a rosszat.
Ha felteszem a szemüvegem, akkor látok igazán élesen.
Látom a lényeget, és látom az apró betűs részeket.
Látom az egészből a legapróbb részletet.
Látom az embert, és látom az életet.
Tengernyi cseppben látom a fényeket.
Minél magasabban vagyok, annál szélesebben látok.
Egy felhőről látnám az egész világot!
Ha nyitva tartom a szemem, bármit megláthatok.
Néha csak nézek, és szájtátva bámulok.
Látok és nézek, készítek pár képet,
Ha jól figyelsz, talán te is érzed,
Mit láttam én, amikor néztem.
