A tavasz illatát visszavonni már nem lehet
Délután 4 előtt értem haza. Miközben kirámoltam a kocsiból, megálltam egy pillanatra, melyből aztán fél óra lett. Még teljesen világos volt – hónapja sincs, hogy ilyenkor már zseblámpa kellett.
Tempora mutandur! Változnak az idők, az idő szó magyar jelentését mindkét értelmében véve.
Tudom, napokon belül ismét mínuszokra ébredünk, s napközben is hó és jég és fagy.
De ma 4 órakor beleszagoltam a tavaszba. Jó nagy kertünk van, méretes távolságokkal.
A hó két és fél nap alatt úgy eltűnt, mintha ott se lett volna. Már néha legyeket kell lecsapni a szobában, és Visegrádról úgy értesültem, hóvirágok nyílnak nővérem kertjében, és most barátom orra előtt Duna parti kertjük egy fája alatt 4 árvaszúnyog sasszézott.
No, nem hiszem, hogy legyek, szúnyogok és mindenféle rovarok oly könnyen vették eddig a telet, s a jövő hét sem ígér számunkra mediterrán nyaralást.
Mi viszont nem panaszkodhatunk. November és december többsége kellemesen meleg volt és napsütés, majd december utolsó napjaiban megjött az igazi tél, s hosszú esőmentesség után igazi kiadós csapadék.
Eddig hát egyetlen rossz szavunk se lehet. Amennyit a mezőgazdaságról tudok, a gazdák sem panaszkodnak.
Amit én érzek? Egyre erősebb napsütést, gyorsan hosszabbodnak a napok, de a tél is csíp néha rendesen. Tisztességes idő van. S számomra ébredés. Korábban dereng, általában a fejemben is, még szürkületben alakulnak a heti, havi tervek.
Nem csak a hóvirág bimbója pattant ki, de valami bennem, szerintem bennünk is megmozdult.
Ilyenkor élvezet a természet közelét érezni. Vajon New York és Peking és hasonló nagyvárosok felhőkarcolói és betonrengeteg közt megszólítja-e az ott lakókat a tavasz?
Talán még szerencsés generációhoz tartozom. Bár nem kevés kemény tél áll mögöttem, de sokszor négy évszak öröme is. Én még a természet részese vagyok.
S bár jövő héten még hideg fagyok, de a tavasz ma délutáni illatát már semmilyen fagy nem tudja letagadni.