Hogyan szeressünk ennyi gyűlölet közepette?
Az életben az egyik legfontosabb, hogy tudjunk szeretni. Nem azért, hogy kapjunk érte valamit, nem is azért, hogy viszont szeressenek, csupán csak mert ezzel jut előre a világ. Mert a szeretet olyan erő, ami mindent legyőz. Ami a kezdet és a vég. Ami közelebb hozza az embereket egymáshoz.
Ha ismeretlenül is szeretettel állsz hozzá egy emberhez, meghálálja azt. Nem csak az „amit adsz, azt kapsz vissza” törvényszerűsége miatt, hanem azért is, mert egyre kevesebb a csak úgy szerető ember. Aki pozitívan áll egy másik emberhez és a jót próbálja meg látni benne. Aki nem ítél elsőre, hanem inkább csalódik, ha kell, de nem teszi rá a bélyeget senkire, és egyébként is bízik abban, hogy jó embereket sodor felé az élet.
Kezdjük megérteni és megtanulni, hogy a boldogságnak alapfeltétele a szeretet. Kezdünk rájönni, hogy a szeretet hegyeket képes megmozgatni, hogy az életnek semmilyen más célja nincs, mint megtanulni szeretni. Sőt mi több, elkezdtük gyakorolni is. A világ elindult ezzel egy jó irányba, olyan úton halad épp, amit csak pozitív cél követhet.
DE…
Hogyan szeressünk ennyi gyűlölet közepette? Az elmúlt napok bevándorlókkal kapcsolatos hírei megrázóak, szörnyűek és elfogadhatatlanok voltak. Nincs olyan jó érzésű ember a világon, aki ne kívánná haza őket Európából, mert ez a viselkedés nem üti meg az emberi szintet.
Sőt…
És akkor jön a gyűlölködés, ami már olyan magasságokig ért el a környezetünkben, hogy bármennyire is próbálunk nem odafigyelni rá, egyszerűen nem kerülhetjük el, hogy ne kapjunk mi is belőle. A gyűlölet, az utálat, a félelem és a megtorlás iránti vágy már lassan kitölti a mindennapokat. A hírek egytől egyig erről szólnak, és nem csak az arab világból csapatostul érkezők miatt.
Egyszerűen elindultunk egy ilyen irányba, ahol a félelem egyre több gyűlöletet szül, a gyűlölet pedig egyre több erőszakot. Olyan körforgás ez, amiből akkor sem tudunk kiszállni, amikor már ájulásig szédültünk el. Ha egyszer ez elkezdődik, nagyon nehéz megállítani.
Vajon ebben a félelemmel, gyűlölettel és megtorlással teli világban tudunk még szeretni? Képesek vagyunk egyáltalán úgy nézni egy másik emberre, hogy a jót próbáljuk meglátni benne? Merünk úgy megélni minden napot, hogy a csodát várjuk benne? Hogy nem nézünk minden pillanatban a hátunk mögé? Hogy elhisszük, a jövő jót tartogat? Vagy minket is bedarál az a világ, ami elhiteti és megmutatja, hogy ha reggel felkelsz, nem láthatod olyan szépnek a világot, mert az csúnya és félelmetes?
Én szeretném továbbra is hinni azt, hogy minden nap ki kell menni az ajtón, mert ott történnek a csodák. De ehhez lassan hatalmas belső erő kell.
D.O. Judith – LélekÁllomás
Itt tudsz még találkozni velem: LélekÁllomás facebook oldal