Mit látsz?
Attól kezdve, hogy álmodból felébredve kinyitod a szemed, milyennek látod a világot, mit látsz? Amit látni akarsz, amit mások akarnak veled láttatni, vagy a puszta tényeket? Hogyha azt látod, amit látni szeretnél, akkor biztosan boldognak tűnsz, de könnyen áttérhetsz az álmodozás birodalmába, és ha túlzásba viszed, akkor a vége még csalódás is lehet.
A legkönnyebb azt látni, amit mások mutatnak. Bármerre nézel, ezt látod. Főleg, ha jól álcázzák, csábítóan tálalják, eléd dobják, lobogtatják. Színes kabátba öltöztetik, sok emberrel elhitetik. Az esetek nagy részében ez nem a valóság. Csak álca, ami arra szolgál, hogy belerángassanak valamibe, félelmet keltsenek benned, vagy éppen csak annyi, hogy ne vegyél észre valami mást.
Legjobb lenne a tényeket látni, bár ezt a legnehezebb, mert néha lila ködbe veszik, néha pedig kerítést emelnek elé, hogy nehogy észrevedd. Leginkább úgy lehet tisztán látni, hogy lebontod a felesleges rétegeket, és a dolgok mélyére nézel. A mélyben mindig ott lapul valahol az igazság és a tisztaság.
Azt hiszem, a legjobb úgy kezdeni, hogy magadban raksz rendet, és nem a külvilágra összpontosítasz, hanem a belső hangra, a tiszta fényre, és a szeretetre. Az igazság mindig ott van benned. És ha magadban megtalálod, a külvilágban is látni fogod.
A három látásmód általában többé-kevésbé eltér egymástól. A világ meg olyan, amilyen. Mi döntjük el, mit látunk meg belőle. Az, hogy szebb lesz, vagy csúnyább, rajtunk is múlik. Amilyenné mi tesszük, olyanná válik. Ha szeretettel töltjük meg, akkor sokkal szebb lesz.