Advent mikéntjei

Ma még elmegyek vásárolni, azután karácsonyig igyekszem elkerülni a bevásárlóközpontok nyüzsgését. Egy ideje ez az időszak egyre inkább afelé irányul, hogy vegyünk meg mindent, bármit, mindenkinek, bárkinek, csak hogy karácsonykor minél több ajándék legyen a fa alatt. Mintha ez az ünnep nem is szólna másról csak az ajándékokról, az adventi időszak pedig a bevásárlásokról…

A tévé, a rádió, az internet, és a rengeteg reklámújság már napok óta csak ontja magából a jobbnál jobb vásárlási ajánlatokat. Már nem elég az arany-, ezüst- és bronzvasárnap, már kigondolták a fekete pénteket is. Az ajándékozási lázban sokszor hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, amiről az ünnepnek igazán szólnia kellene: a szeretetről. Csak arra koncentrálunk, hogy minél értékesebb, minél több ajándékkal lepjünk meg a másokat, arra meg nem marad időnk, hogy néha elbeszélgessünk velük, odafigyeljünk rájuk, és „igazi” időt töltsünk velük, amikor csak rájuk figyelünk, amikor csak ők számítanak.

Persze nem csak ilyenkor kell szeretni másokat, hanem minden nap, de ez az ünnep valahol mégis erről kellene, hogy szóljon.

Az adventi időszak az egyik legszebb időszak az évben. Egy örömteli várakozás a fény megszületésére. Ilyenkor koszorúkat készítünk ajtóra, ablakra, ebédlőasztalra. Gyertyákat gyújtunk, és érezzük az ünnep közeledtét. A levegőben sült alma, és fahéjillat terjeng, keveredve a fenyőkoszorú gyantás illatával. Valahonnan karácsonyi dallamok csilingelő hangja hallatszik. Este nagyokat sétálunk a kivilágított házak között, és megiszunk egy pohár forralt bort is, hogy ne fázzunk. Közben önkéntelenül is karácsonyi dallamokat dúdolgatunk. Barátokkal beszélgetünk, nagyokat nevetünk. 

Ez nem vízió, így is lehet. Próbáljuk meg!

Végezetül egy ima, ami szívemből szól, bár nem az én tollamból való. Azt, hogy kitől származik, nem találtam meg, de talán itt most nem is az a lényeg.

Adventi ima

Látod Istenem milyen esendő vagyok? Ha nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha fáj, szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy… Haragszol ilyenkor rám? Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is. Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk. Bármilyen régimódian hangzik, adj vissza nekünk a dió és alma öröméből egy kicsit! Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni,ha úgy esik jól. Hogy néha meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak csörtető, sikerorientált, manipulált géplények vagyunk, hanem érző, sérülékeny, törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi pályafutásuk során. Uram, add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból! Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni. Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát – ember módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől, bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól! Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban, Add, hogy mosolyogjunk a csend hallatán, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket. Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm Istenem! Bocsásd meg a vétkeinket, és add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinkért. Adj békét, mindnyájunknak, Uram! ÁMEN!

• advent
• ünnep
• ünneplés
• figyelem
• jelenlét
• szeretet