Az ölelés fifikája
Mindenki képes erre a dologra, kérdés, hogy megteszi, vagy CSAK elvárja. Ebből is van kismillió fajta, hála Istennek, mert ugye van haveri hátba lapogatás, különleges karolgatás, baráti, szenvedélyes, állati, veszélyes, vigasztaló, búcsúzó, testvéri... Természetesen a prímet az anyai viszi el. Ölelés...
Akár a könnycsepp,vagy épp egy mosoly, ez is arról árulkodik, hogy kimutatjuk azt, mi emberré, igazán emberré tesz minket. Sőt!
Ez több is kicsit valamilyen téren, mert hozzáérünk ölelésünk "Tárgyához"... Szerintem nem rossz dolog, sőt, jó! Lehet ez egy csapat összetartozásának üvöltő összegabalyodása, mivel a csoportos ölelés tesz a csapat tagjává igazán. Vagy épp focidrukkerek ölelkezése az imádott csapat góljának láttán. Akár lehet egy jó barát/barátnő megölelése, kit nagyon rég nem láttunk. Szinte olyan érzés, hogy meg kell fogni ahhoz, hogy elhiggyük valóban ott van, kire annyit vártunk. Még az állatok is ölelkeznek, vagy épp egymáshoz dörgölőznek, abbéli örömük kifejezése gyanánt, hogy örülnek a másiknak.
Bár ugye sokszor nem kellenek karok ahhoz, hogy átöleljük azokat, kiket valóban szeretünk, de így... Így válik igazivá egy érzés, egy meghitt pillanat. Szenvedélyes jelzése az együvé tartozásnak, a TE és Én megszűnésének, és a Mi megszületésének, mert ezáltal Eggyé válunk kicsit a másikkal. Öleléskor nincs három lépés távolság, nincs személyes szféra, mindez közössé alakul át egyetlen pillanat alatt. Gyász idején a vigasztalás egyértelműen szép gesztusa, mi enyhíti az egyén fájdalmát, hisz az ölelés által megosztódik a szomorúság, és könnyebbé teszi a lelket azzal, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül.
Lehet az anya akár százéves, és gyermeke nyolcvan... Akkor is Kislányom, vagy Kisfiam lesz az, ahogy hív minket. A féltő gyengéd óvás, nem huny ki belőlük a kor előre haladtával, mindig azonos marad az amplitúdója, nem téríti el a gyermek rossz cselekedete, Ő akkor is óvni fogja, míg él, biztosan.
A mai világ rohanásában szmájliölelést küldünk, és persze pontosan tudjuk, hogy "ez" nem "AZ", de csak ezt dobjuk oda, még annak is, kit nap, mint nap látunk. Vannak kezdeményezések, vannak, kik mosolyokat számolnak és adnak idegeneknek, vannak, kik "ingyen ölelés"-táblával ölelik meg az idegeneket, és furcsamód ezután mindenki mosolyogni kezd... Vajon miért???
Mert jobb érzés nem elfutni a másik mellett, mert ezáltal is jobb ember lehetsz, mert azért, mert és kész. Kell... évezredek alatt vált a részünkké, és néhány évtized technikai forradalma nem képes kiirtani ezt belőlünk... Ne is tegye, mert mikor ez bekövetkezik, megszűnik vele együtt a mosoly, a könny és a szeretet. Ha ez lenne, akkor én inkább állat szeretnék lenni, és nem ember, de nem így lesz! Mert mindig lesznek emberek, kik megölelik szeretteiket, és barátaikat...
Ölelni pedig minden nap lehet, és kik valóban közel tudnak lenni, azoknak még messziről is megy...