Élő ejtőernyő
Az emberek java része azt hiszi, hogy bármit, amit elért, egyedül érte el. Volt olyan bátor, hogy nekiveselkedett, hogy nekiállt, hogy nekiindult a világnak. Meghódítani, elérni, s vele együtt céljait és terveit valóra váltani.
Aztán teltek és múltak a napok, jöttek új kihívások, múltak régiek. Aztán a nagy lépések és nagy ugrások közepette sokan felejtik el, hogy hogyan is ugrottak épp a semmibe, a valótlanba, az elhittbe. Mások – lehet – nem élték túl, mások belerokkantak és belegörnyedtek, ők miért nem? Mert valaki, vagy valakik velük együtt ugrottak, még ha nem is a szó legszorosabb értelmében.
Mindannyiunk útján vannak kísérőink, szeretteink és barátaink, kik velünk együtt ugranak, lemondanak pillanatnyi céljukról azért, hogy bennünk bízhassanak, hogy támogassanak. Amolyan élő ejtőernyőként óvnak minket.
Barátok, és azok is, kik idegenként nem kinevetnek céljainkért és álmainkért, hanem megerősítenek, akár a kudarc elviselésében is. Idegenek? Igen, mert őket azért hozta elénk életünk Ariadnéja, hogy valamit pont idegenként tanítsanak meg nekünk. Hogy mit is?
Bízni, bízni önmagunkban és másokban, hallani, hallani a féltő szót és jó tanácsot.
Ebben a rosszakaró világban nincs is olyan sok rosszakaratú ember, csak a jók kevésbé akarják magukat megmutatni. Ezért kell értékelni azok élő ejtőernyővé átalakulását, kiknek valóban fontosak voltunk, vagyunk és leszünk.
Minden egyes döntésünk egy ugrás a valamibe, miről oly keveset tudunk, vagy épp semmit, de mégis van és kell lenni bátorságunknak hozzá. Azonban kell a megpróbáltatásokhoz egy érzés, mi felbecsülhetetlen. Ez az érzés az, hogy azt tudod érezni, nem vagy egyedül, hogy van kivel megosztani önmarcangolásod, civódásod, küzdelmed és félelmed. Csak majd ne feledd vele megosztani a pillanatot, mikor valami sikerült is. A barátok és társak egyetlen "fizetsége" ez, no meg az, hogy mikor majd Ő ugrik, ugyanúgy számíthasson majd rád.
A viszonzás, és a jó szó meghallgatása az, mi elengedhetetlen ahhoz, hogy ne legyünk egyedül. Egyedül minden sokkal nehezebb, minden jobban fáj, és minden jobban árt is. Az életünk igazi kincsei ezek az ejtőernyők, de csak rajtunk áll, hogy mennyire, és mennyi ideig óvnak meg a valós zuhanástól.