Ülök nyugodtan
Csak ülök. Körülöttem nyugalom. Tekintetem egybenyitja a végtelent.
Csak ülök, alattam a föld, felettem csillagok. Göncölszekér, Fiastyúk, Tejút. Csak ülök és ámulok.
Csak ülök. Közel hozom a távolságot, megszüntetem a tegnapot.
Csak ülök, és hallgatom a csendet. Bennem is csend van. És nyugalom.
Csak ülök. Közben látom, ahogy élem a mindennapjaimat. Néha gyorsan, fürgén, ügyesen. Máskor szomorúan, fáradtan, csüggedten. De csak ülök, és figyelem önmagam.
Csak ülök, belülről figyelem magamat. Érzem a szívem, és értem az agyamat.
Csak ülök. Látom a nyüzsgést, látom az életet. Figyelem szüntelen. Keresem, mit vár tőlem, én mit várok, és kutatom, mire tanít.
Csak ülök, eltörlök távolságot és időt, és érzem a csendet. Kívülről nézem magamat, nézlek téged, és nézem őt is. Nézem magunkat, és nézlek benneteket. Kívülről nézem az embereket. Egyenként, és mindet egyben. Az összeset.
Csak ülök. Nem szólok, nem kérek, nem kérdezek.
Csak ülök. És várok. Várom, hogy most legyen.