Durcibajnokság
Kedves Hölgyek és kedves Urak, kedves legifjabb és kedves aggastyán. Erre a bajnokságra mindenki benevezett akkor, mikor meglátta a napvilágot eme csini kis kék bolygón. Mit is jelent a szó, durci? Kedves alteregója a sértődöttségnek. Sértődni pedig nem is akárhogy tudunk. Ebben biztos, hogy a többi földi élő előtt járunk, bár bizonyított tény, hogy akár házi kedvenceink sincsenek hiányában a durcinak, a hisztinek, és a raplinak.
Mi is lenni ok, mi durcira sarkallja a tisztelt mindenkit? Vélt, vagy valós sérelem, ami sértőnek érezhető a saját egónk szemszögéből. Sértődni olyan könnyű, de nem finom, mert könnyedén lehet megsértődni azon, hogy megsértődtek ránk, és már finomak sem vagyunk. Ugye?
Elindul egyfajta ki többre játék, anélkül, hogy az indító ok átbeszélésre kerülne, aztán csak azt vesszük észre, hogy letarol minket Dulifuli lavinája. Talán az egyik legrosszabb, hogy magunk nem észrevéve a változást, megsértődünk azon, hogy az, aki nem változott, megmondja nekünk, miben változtunk. Elgondolkoztató viszont az lenne, ha azon gondolkoznánk el, hogyha ezt el merte nekünk mondani, ebben az alapban is álszent világban, akkor erre csak egyetlen oka volt. Velünk törődött...
Megnyerni a durcibajnokságot nem lehet... A győztesek azok lesznek, akik el sem indulnak rajta, vagy észbe kapva kiszállnak a versengésből...
Ez messze nem kritika, aminek árnyalatai messze nem színesek. Ez inkább figyelmet érdemel, megbecsülést, és nem durciba fúló reakciót.
A gondolkozás néha nem elhanyagolhatóan jó tulajdonság, és semmi meglepőt ne lásson benne senki, ha "amit szabad Jupiternek, nem szabad a..." elvet működtetve pont ugyanazzal a tettel hívják fel arra a figyelmét, hogy épp mit tett, vagy épp nem tett.
Ennek hátterében van egy megbúvó ok, a megszokás. Az ember azon rejtett különleges alkalmazkodása, hogy megszokja mind a jót, mind a rosszat. Majd persze magában épp azon füstölög, hogy mivel érdemelte ki a jó elmaradását, vagy épp furcsállja a rossz lankadását.
Itt jön be a feltételezés emberi művészete, és persze a vélt valósnak való gondolása, de akár a valóst is gondolhatja valótlannak. Egy dolog viszont kevésnek jut eszébe e széles földön, az, hogy megnyerni a durcibajnokságot nem lehet, ebből soha és senki nem fog győztesen és valóban nyertesen kijönni. sőt, még a részvétel sem fontos, nemhogy a dobogó.
A győztesek azok lesznek, akik el sem indulnak rajta, vagy észbe kapva kiszállnak a versengésből... Igenis, megszokásból ne felejtsük el megköszönni, mit kapunk, a reggeli kávét, a baráti ölelést, és a lágy jó éjt puszit. Apróságok csupán, de az ördög, az ördög durcialakban is köztünk jár... ugye?