Amikor eljön az ideje…
Néha megálmodunk valamit, de sehogy sem akar összejönni. Tervezzük, mindent megteszünk, ami tőlünk telik, de a végén mégis kisiklik valahol a dolog. Ilyenkor általában mérgelődünk, esetleg magunkba roskadunk, és saját magunkat hibáztatjuk, hogy nem úgy alakult, ahogy kellett volna.
Ne tegyük! Gondoljunk arra, hogy nem rajtunk múlt, hiszen mi mindent megtettünk a legjobb tudásunk szerint. Nem hibáztunk, csak még nem jött el az ideje annak, amit terveztünk.
Gondoljunk csak bele: hiába vetjük el a tél közepén a magvakat, a hideg földben nem fognak kicsírázni, csak tavasszal, amikor eljön az ideje…
A természetben minden akkor történik, amikor itt az ideje. Amikor kell, a fák levelet hoznak, amikor annak jön el az ideje, akkor beérik a termés. Ha a gyümölcsfa előbb kivirágzik, mint kellene, akkor bizony lefagynak a virágai, és nem lesz belőlük gyümölcs. Az időt nem lehet átugrani, az időt nem lehet sürgetni. Hiába is próbálkozunk vele, mert az idő könyörtelen.
Ne szaladjunk a sorsunk elé, várjuk ki türelmesen, és amikor elérkezik a megfelelő pillanat, akkor szinte minimális erőbefektetéssel megtörténik, amire vágytunk. Megtörténik az, aminek meg kell történnie. A nap kisüt, eljön a reggel, a mag kicsírázik, a kismadár kibújik a tojásból, a gyerek megteszi az első lépést, megkapjuk a dicséretet, előléptetnek a munkahelyen, meglátjuk a fényt, megtaláljuk az utat, átszakítjuk a célszalagot. Amikor eljön az ideje.
A világ így tökéletes, ahogy van. Csak azt kell meglátni, megélni, és megbecsülni, aminek éppen MOST van itt az ideje.