Félidős konzervatizmus
A lengyelországi és török választások újra ráirányították a figyelmet az európai párthelyzetekre. Mindkét országban győztek a jobboldali, konzervatív erők, jóllehet a lengyel és a török jobboldal igen különböző. Nem áll jól az osztrák balközép kormány sem, de a horvát szociáldemokraták is izgulhatnak. A román szocialista Ponta nagyon inogva, de még tartja magát. Franciaországban a következő választásokon a teljesen színtelen szocialista Hollande bizonyosan nem marad elnök. Hogy ki követheti – melyik jobboldali erő -, az ma kiszámíthatatlan.
2017-ben a Bundestag is változni fog. Nagy kérdés, hogy a szociáldemokraták és a zöldek hajlandók lesznek-e a fél-honeckeri utódpárttal, a Linkével összefogni. Ha nem, esélyük sincs a kormányzásra, és a keresztény néppártok Merkel vezetésével újra többséget szereznének. Ahol a baloldal jól áll, azok a déli országok: Olaszország, Görögország és Portugália. Ennek ellenére nem a baloldalnak áll az európai zászló. Olyannyira nem, hogy a lengyel parlamentből teljesen kiesett a baloldal, pedig ahányan csak voltak, összefogtak. Intő jel ez a magyarországi balosok számára is. Ha együtt indulnak újra, velük ugyanez előfordulhat. Ha külön, akkor az MSZP éppen bejuthat, a többieknek sok esélyük nincs az ötszázalékos küszöb elérésére.
Orbán Viktornak minden esélye megvan arra, hogy 2018-ban folytathassa a kormányzást.
Mondhatják, hogy korai még erről fantáziálni, de egy ciklus félidejében szokás belenézni, hogy mi is várható az elkövetkezőkben. A napokban tette közzé a Tárki legújabb közvélemény-kutatási eredményeit. A tavaly ilyenkor a teljes népesség körében visszaesett Fidesz-KDNP összefogás újra visszaerősödött (28%), a Jobbik kicsit gyengült (12%), míg az MSZP soha nem látott lecsúszást produkált (7%).
A többi kis pártocska nem éri el az 5%-os parlamenti küszöböt. A DK sem. Nem véletlen, hogy Gyurcsány újból begyújtotta a motorokat, és teljes baloldali összefogást sürget. Ezzel azt érné el az MSZP, mint 2014-ben: a hátán becipelné a DK-t, Fodor nem létező liberálisait, vagy éppen Bokros Lajost a parlamentbe. Kérdés, hogy a párt jelenlegi gyenge vezérkara újból bedől-e ennek az összefogás-cselnek.
Látható az is, hogy a Jobbik nem profitált a menekültkérdésből. Annak megoldását – teljes joggal – a választók a Fidesz javára könyvelték el. Miután a Jobbikkal nem fog vélhetően összeállni a baloldal, így ma minden kormányváltó reményét félreteheti a Jobbik is, de az MSZP is. Az a választói igény, hogy egy országban nyugalom, a kiszámíthatóság és folytonosság legyen, úgyszintén a Fidesz-KDNP javára billenti a mérleget.
Normális fejlődést csak azok az országok tudtak elérni, ahol egy-egy pártszövetség, egy-egy karizmatikus vezetővel hosszú ideig kormányon maradt. Legyen itt csak elég a német példára, a kereszténydemokratákra és vezetőikre, Adenauerra, Kohlra vagy éppen Merkelre gondolni. Orbán Viktornak minden esélye megvan arra, hogy 2018-ban folytathassa a kormányzást. A félidős helyzetkép mindenképp erre mutat.