A pesti gyors Varsóba érkezett
Európa népének döntő része 1945 óta békében él. Ez a „jaj, csak háború ne legyen”-törekvés sok problémát a szőnyeg alá sepert, mert a béke mindennél fontosabb. Az iszlám népvándorlás most felszínre is hozta ezeket a meg nem szűnt ellentéteket. A macedón-szerb-magyar-horvát-szlovén határon lejátszódó jelenetek, az azokat kísérő kormánynyilatkozatok pontosan mutatják, hogy a béke törékeny dolog.
A legkülönösebb azonban mégis az, hogy – a magyarok kivételével – senki nem védekezik ez ellen az erőszakos bevándorlás ellen. Kézzel fogható tettek helyett mindenki össze-vissza beszél. A menekültek özönlenek, lázadnak, kitörnek, követelőznek, a velük szemben állók pedig tehetetlenek.
Erővel sem tudják megállítani a tömeget, hisz a katonakorú férfiak gyerekeket, asszonyokat tolnak maguk elé. Nem véletlenül mondta egy bajor rendőr, hogy ahelyett, hogy rendőr módjára lépnének fel a határsértőkkel szemben, úgy kell viselkedniük, mint egy nőegyletnek. Rendőri intézkedések helyett szörpöt és szendvicset osztogatnak.
A legfőbb felelőssége ebben egy Nyugat-Európában uralkodó médiacsoportnak és egy hasonlóan gondolkodó politikai kisebbségnek van. A német politológusok ezt „berlini-klikk”-nek nevezik, mások „brüsszeli-holland-luxemburgi”-nak. Ennek az erőszakos, a médiát és az EU-t uraló társaságnak lett az áldozata Merkel kancellár is. Akit egy palesztin kislánynak kimondott igazsága tett sebezhetővé.
Ahelyett, hogy rendőr módjára lépnének fel a határsértőkkel szemben, úgy kell viselkedniük, mint egy nőegyletnek. Rendőri intézkedések helyett szörpöt és szendvicset osztogatnak.
Az igazat ugyanis a piszi-világban nem szabad csak úgy kimondani. Merkelt addig támadták, míg feladta a CDU/CSU által képviselt értékeket csak azért, hogy megfeleljen ennek a klikknek. Hogy még jobb kislány legyen, szabályosan behívta az iszlám menekülteket. Ezzel Németországot szinte megoldhatatlan feladat elé állította. Olyan kihívás elé, amelyiknek a jövőjét egyelőre senki nem látja. Bajorország november 1-ig adott haladékot Merkelnek e meghívója visszavonására.
Magyarország miniszterelnöke is regényeket mesélhetne a nyugati – és hazai követőinek – média- és politikai terrorjáról. Az Orbán-kormány nemcsak kimondott, de meg is lépett dolgokat, amit ez a piszi-világ megengedhetetlennek tart. Bevette az alkotmányba a keresztény szót, nem engedte át számukra a médiauralmat, a bankokat és a multikat kötelezte a közös teherviselésre. A privatizálással, rezsicsökkentéssel még a piaci folyamatokba is beleszólt. És meri nevén nevezi azt, amit néven kell nevezni. Mert e nyugat-európai csapat számára olyan évezredes értékek megbecsülése, mint a család, a haza, a haza határainak védelme, a multi-kulti tagadása, halálos bűnnek számítanak.
Vasárnaptól Lengyelország is belépett a szókimondók közé. Az új lengyel vezetők még egy lépést sem tettek, de ez a klikk máris rájuk sütötte a bélyeget, hogy antidemokraták, populisták, unió- és iszlámellenesek. Vagyis nem méltók Európa megbecsülésére. Bíztató, hogy Magyarországot sem tudták lenyelni. Lengyelország pedig nálunk négyszer nagyobb falat lesz.