Tíz százalék
Előfordul, hogy emberek "szócsőnek" használnak, amit én nem is bánok. Életük és történetük így napvilágra kerül anélkül, hogy orruk alatt mikrofon, szemük előtt objektív lenne. Név nélkül, és mégis a köz okulására juttatva életük azon részét, mi valóban szót érdemel.
Az őszi napsütésben, egy park csendes szegletében lévő padon üldögél egy negyvenéves férfi. Kutató és kíváncsi szemek semmit sem látnak arcán, néha még félszegen el is mosolyodik, húzva magára a mai divat álcáját, de a gondolatai messze szállnak. Gondolatok a máról, a holnapról és a múltról, egyszerre. Kezében egy papírfecni, mire csak ennyi van írva: 10 %.
Gondolhatná az ember, hogy épp egy leértékelés akciója, egy kedvezmény kuponja, de nem, ez az ő életének esélye.
Nemrég volt negyven, és elhatározta, hogy kivizsgáltatja magát. Az eredmény a 10 százalék. Diagnosztizáltak nála egy hárombetűs kórt, közölték vele, hogy ennyi az esélye, hogy életben maradjon.
Telefonja csörgött, de ügyet sem vetve a hívóra, lenémította, most egyedül akart maradni, számot vetni, és döntéseket aratni.
Egy férfiban sok gondolat kel szárnyra ilyenkor, keljen harcra, vonja be szeretteit szövetségesként a hárombetűs ellen, vagy titkolja el. Haragítson magára minden számára fontosat, megkímélve őket a rájuk váró legrosszabbtól. Gyermektelenül, egy kezdődő kapcsolattal a zsebében, szülei már nem élnek, testvére pedig másik kontinensen. Így hát e férfi emellett döntött, és mondvacsinált indokkal szakított azzal, akit talán neki rendelt a sors.
Hogy miért is tette? Kapnánk fel fejünk, hisz megosztani és együtt küzdeni valamiért a legszebb emberi tett, de alig pár hetes ismeretséggel hogyan lehet ilyen terhet rakni a másikra? Szóval csak ott ült, és azon gondolkozott, hogy mi volt az a hosszú távú terve, amit eltervezett és véghez is tudott vinni. Sóhajtva konstatálta, hogy mindennel félúton jár. Lehet, van munkája, lakása és kutyája, egzisztenciája, de egy igazi férfinak ez kevés.
Most pedig hetei vannak hátra, beszélnie kell az ügyvéddel és elrendezni a dolgait az utána maradók könnyebbségére. Erős jelleműként úgy döntött, hogy a végkifejlet elkerülhetetlen, így viszont ami még hátravan, azt úgy élje le, ahogy akarja. Élőn élve, a napon járva, emberek közt lenni, és nem fehér köpenyek közt bujdokolva. Furcsa bosszút állva a hárombetűsön, dacolva orvosi tanáccsal, szembe fordulva saját félelmével. Azért se rogy térdre, azért sem adja meg magát, nem lesz kopasz, nem lesz elfogyó hold, ha pedig elérkezik a nap, ő dönti el, hogy az a nap melyik legyen.
Közben csak forgatta azt a papírt, aztán gyengéd dühvel összegyűrte, és a pad mellett álló szemetesbe akarta dobni. Nem sikerült, mert mellé ment, így felvette és újra a gyűjtő felé dobta, mi ismét nem sikerült. Erre felállt és beleejtette az amúgy tele lévő szemetesbe. Sóhajtott, hogy mennyi mindent lehet gondolni 10 százalékról, és a mennyi mindenből neki csak egy 10 százalék maradt.
Órájára pillantott, barátjához indult, ki egyben orvosa is volt, aztán visszalépett a majdnem ottfeledett telefonért, és rápillantott. Barátja kereste vagy hússzor, így visszahívta.
- Szia, miért kerestél ennyiszer drága jó doktorom?
- Szia..., van egy kis gond az eredményeddel...
- Mégis mi? A minta, amit vettél talán már áttétet is mutat? Mondtam neked, hogy nem érdekel, én élni akarok addig, amíg tehetem...
- Nem, barátom... A helyzet az, hogy összekevertek a gépen több mintát egy hiba miatt, és a tiéd is köztük van...Gyere be, ellenőrizzük még, de te nem vagy beteg, más igen...
- Megyek...
A férfi úgy állt ott, mintha meghalt volna. Amit nem is értenénk, ha nem szakított volna azzal, kivel életében először tervezett. Most élni fog, de nélküle. Fogta a telefont és vissza, lerogyott a padra. Az erős és bátor férfi, ki a hárombetűs arcába nevetett, félt.
Aztán egy széllökés a szemetesből az ölébe fújt valamit. Egy papírfecnit. A fecnit, mire az volt írva: 10 %. A férfi kisimította a fecnit, belső zsebébe tette, és nagyot sóhajtva hívni kezdte a nőt, bízva abban, hogy 10 % esélyt kapott erre is...