Tabuvadász
Az emberek mindig azt mondják, hogy nincs új a Nap alatt, de van...
Van mindig új, mi semmibe veszi a régit. Ezt akár fejlődésnek is lehetne mondani, ha elég sokszor nem lehet rá azt mondani, hogy visszafejlődés. Ami régen elképzelhetetlen volt erkölcsileg és eszmeileg, az most kézenfekvő és szinte elvárandó.
Pedig vannak és volnának tabuk, miket nem kéne semmibe venni.
Akár vadászidény is lehetne a tabukra, oly mértékben fogynak a régiek, a mutáns tabuk pedig szép számmal szaporodnak. Sutba van vágva a mérleg, az igazság kalapácsa helyett pedig a tomahawk forog.
Szinte hallom már, hogy elfogadott lesz a többnejűség és a többférjűség, hogy oklevelet kap az aki lopott, melltűt, ki csalt, és kitüntetést az, ki az emberek életterét tudta elvenni. Dicshimnuszt érdemel a csalfa, a hazug, és megorrolnak arra, ki igaz szót mer kiejteni a száján.
Azért elgondolkoztató, hogy ezen új tabuk mennyire viszik előre az egyébként is megtépázott emberi értékeket. Gyakorlatilag semennyire. Az pedig teljesen minden, hogy az élet melyik területére téved a figyelem, légyen az politika, párkapcsolat, vagy épp barátság. Elég megnézni, hogy hogyan játszik a felnövekvő nemzedék: csal, átver és félrevezet.
Ez is egy út, de ki elindul rajta, az tudja, hova fog vezetni? Nyugodtan hajtja fejét álomra, békében szenderül el utolsó pillanatában. Miért van az, hogy egy nap ezen emberek valamiért megbánják addigi tetteiket? Ki és Mi gondoltatja velük ezt?
Ha a Tabu alapszabálya annyi lenne, hogy mindent szabad, mivel másnak nem ártasz, talán jobb lenne? Nem tudom, azt viszont igen, ha a régi tabuk mellett oly sok évig éltek boldog családok, nevelődtek gyermekek, akkor talán nem véletlenül lettek tabuk.
Ki pedig egy nap ezen tabukra kezd el vadászni, az egy dolgot elfelejt, hogy az új tabuk pedig onnantól fogva rá fognak vadászni, és egy nap Ő lesz zsákmánya valakinek, vagy valaminek.