A férfi igenis férfi akar lenni
Sokan gondolják úgy (én is beleestem már számtalanszor ebbe a hibába), hogy a férfi annak örül, ha mindent mi megcsinálunk, elintézünk akár helyette is és neki a kisujját sem kell mozdítania, mert mire hazaér, a meleg vacsora, a takaros kis lakás várja, amiben elkényelmesedve a tökéletesség oltárán érezheti magát.
De mi a helyzet az otthoni férfi munkával?
A mai nők elfelejtik kikérni a férfiak segítségét, még a nagyobb feladatok terén is, mert úgy gondolják, ők is érnek annyit, hogy azt megoldják, valamint nem akarnak terhet rakni a férfi vállára, mert azt hiszik, így biztos jobban fogja őket értékelni. (Ami önmagában sem lehet igaz, hiszen egy olyan nő, aki mindig csettintésre ugrik és túl tökéletes, abban hosszú távon nem túl sok a kihívás.)
Már bele sem mernek kezdeni abba, hogy a férfit megkérjék, cserélje ki a villanykörtét, hívja ki a szerelőt, vagy uram atyám, esetleg cipelje fel a nehéz szatyrokat bevásárlás után, hát még, hogy adja fel a kabátot. A modern nő ezeket már nem is veszi úgy számításba, hogy ezek férfifeladatok lennének, hiszen mi is meg tudjuk csinálni, nem? Igen, lehet, de attól még ne vegyük el a férfiak kenyerét!
Persze ha most megkérdeznénk egy pasit erről, valószínűleg csípőből azon a véleményen lenne, hogy csak nyugodtan vállalja át a feleség ezt a szerepet, neki csak könnyebbé teszi az életét ezzel. Sőt lennének olyanok is, akik kikérnék maguknak, hogy ezeket a feladatokat is ők csinálják, hiszen egy nő ugyanúgy képes rá, ne zavarja hát ezzel az ő nyugalmát.
Igen, a férfi mindig, minden körülmények között férfi akar lenni és ehhez annak is kell éreznie magát!
Azonban megnézném én ezt a férfit 5-10 év után, amikor rádöbben arra, hogy már nem ő hordja a nadrágot a családban! Akkor vajon ugyanazon a véleményen lenne, mint azelőtt? Tartok tőle, inkább azt érezné, hogy ő nem tud ezzel a nővel már együtt élni, mert állandóan ő akarja viselni a nadrágot, így pedig nem tud mellette férfi lenni. Ha ezt nem is ismerné fel, minden bizonnyal annyit érzékelne belőle, hogy egyre kevésbé tartja jó nőnek a feleségét, és talán már kifelé is kacsingatna a kapcsolatból.
Igen, a férfi mindig, minden körülmények között férfi akar lenni és ehhez annak is kell éreznie magát! Az aprónak tűnő feladatok pedig pontosan ezt segítik elő. Ezt persze van, hogy egy férfi csak későn ismeri fel, de ezért vagyunk mi, hogy ne őt okoljuk pár év múlva azért, hogy nem tudunk nőként viselkedni, mert nekünk kell az ő szerepét is felvállalni! Mert bár a férfi a hibás, hogy mi felvettük a nadrágját, de csak magunkat okolhatjuk, ha nem vesszük le rögtön, amint feltűnik, hogy valami megváltozott és nem a jó irányba halad!
Azonban ilyenkor már nagyon nehéz ekkora változást ép bőrrel megúszni. Talán rombolás nélkül már nem is lehet. Hiszen a férfi önérzetébe gázolni nem épp a legkifizetődőbb... Ezért hát gondoljuk meg már az elején, hogy biztos egy hangtalan, nadrág nélküli elhagyatott férfit akarunk magunk mellé, vagy egy olyan Férfit, aki bár néha kicsit morog az elé állított feladatok hallatán, de azok elvégzése mégis olyan hormonokat szabadít fel benne, amire – még ha nem is vallja be nekünk később – szüksége van ahhoz, hogy sok év múlva is szoknyában lásson bennünket maga mellett.
D. O. Judith – LélekÁllomás
Itt tudsz még találkozni velem: www.lelekallomas.hu és LélekÁllomás facebook oldal