Bábák babája
Mert hát, ugye, ellenben, a sok bába közt nem elveszik a gyerek, hanem nem tud létezni sem. A baba is csupán átvitt értelemben értendő. Kishazánk nagyjai sárdobálásának a média a színtere, de vajon mi a helyzet egy-egy kistelepülésen? Ott milyen vajköpülő, vagy fül mögötti vajkutatás folyik?
Folyik, de még milyen... A nagyok is csak kamillát szednének, mert hát kreatív a magyar, minden területen, csűr és csavar, és ha pénz nem áll rendelkezésre a lejáratáshoz, talál oly módot, hogy fenséges voltát bizonyítsa azzal, hogy a másikat dobálja, sárral.
Feltett szándéktól vezérelve teszek fel valamit, amit aztán le lehet venni. Mondjuk a tavalyi helyhatósági választáson az előző polgármester veszít. Vajon mit tesz? Elfogadja-e a választók döntését, vagy sértődöttségében tervet fundál, és az újonnan megválasztott fundamentumát kezdi fúrni? Naná...
Vajon egy ilyen embert mi vezérelhet? A hatalom, a főhajtások sora, az előzékenység térdszalagja, vagy csupán az, hogy amit addig összeharácsolt, korona nélkül ne maradjon?
Mit is tehetne? Sasszé a raktár leltárába, eszközlesre, aztán szövetségesek után néz, vagy szép szóval, vagy vagy, szóval mással. Aztán egy gyors bányásztanfolyam után csoportos vájárkodás veszi kezdetét.
A sár gyúrva és dagasztva, aztán férfi és nő kétmarok szám suhintja el a légen át. Kezdetét veszi a hadd el hadd, mi a végére szinte iszapbirkózássá fajul. A kérdés csupán az, hogy ezzel ki jár jól? Ha szomszédok vesznek össze, családok fordítanak egymásnak hátat nézetkülönbség okán?
A Köz szolgálata nem azt jelenti, hogy a Köz Őt szolgálja, hanem Ő a szolgája a Köznek.
Valaki nyerni fog, az biztos, csak az emberek nem, ez a tüskés sár megszárad rajtuk, páncéllá válik. Szinte hihetetlen mennyiségű szakértő bukkan fel a semmiből, megmondva tutit, hogy ki mit csinál rosszul, és kántálni kezdi azon ígéreteket, miket előtte mindenki, de amiket még senki nem váltott valóra. Nyergelj, fordulj, majd ülj fel a politikai falóra, s mennyi álmod válik valóra?
A szövetségek ideig és óráig állnak fenn, az ellenség örök marad. Azon bábának pedig semmi keresnivalója a gyermek mellett, kinek csupán a szája jár. A gyermek is tudja, mi kell neki, ne legyen éhes, szomjas, ne fázzon és ne ázzon, no meg ne nézzék hülyének.
Ezek a vér nélküli, de mégis vérre menő harcok azok, amik sosem visznek előre, sem kicsiben sem nagyban. A tekintet csak a tükörre bámul, és rég nem arra, amit a tükör mutat, újdonsült bárók és grófok, no meg kiskirályok azok akiket a hatalomért dúló viszály éltet, közben messze nem mutatnak valós érdeklődést azok iránt, kitől kapták, megszerezték.
Az az ember, aki tehet, mert feljogosította sok ember belé vetett bizalma, az felelős. Felelős tetteiért, felelős döntéseiért. A Köz szolgálata nem azt jelenti, hogy a Köz Őt szolgálja, hanem Ő a szolgája a Köznek. Némi különbség fedezhető fel, úgy vélem. Eszembe jut a miniszter szó eredeti jelentése, szolga.
Vajon ők tudják-e ezt?
