Merre van a jófelé?
Ülünk építész barátommal az asztal mellett. A hivatalos részét elintéztük. Beszélgetünk.
- Tudod, én még meglennék. Feleségem is. Mindketten dolgozunk, mindketten keresünk. Végül is rendben van az élet. Mégis, annyit rágódom. Nem magunk miatt. De van három gyermekünk. Mire neveljem őket? És hova? Hol lesz élhető jövő?
Igen elgondolkodtam. Saját jövőm belátható. Bejártam Európa jelentős részét, még Brüsszelben is dolgoztam. Szívesen dolgozom külföldön, de nekem nem jövő. Egykor lehetett volna, mégis azt hiszem, jobb választás volt ez így. Mindig egy kicsit szegényen, de idehaza, nem rabszolgaként, szegényen – de gazdag magyarként.
Zákány és Zákányfalu kis délnyugat somogyi települések, nemrég említik két néven. Egykor családunk otthona volt. Ma a világsajtóban migránsügyben emlegetik gyakran. Szerintem eltekintenének ettől a dicsőségtől. A vándorlóknak nem Zákány a végállomás, hanem Berlin, Koppenhága és Malmö. Ritkán van bennem káröröm, de most nem bánom, hogy ott is ráeszmélnek!
Sokat gondolkodtam Európa logikáján. A humanitás nekem családi lételemem, de logika is járul hozzá. Budapesten az utcán minden utcasarkon egy koldus. Mielőtt odaér, felcsavarom az ablakot.
Nem kívánom a koldus bizniszt és a kocsmák bevételét növelni. De volt, hogy egy igen rendezett külsejű koldushoz visszamentem egy ezressel. Azt nem a pultnál költötték el. Méretes kocsim sokszor tele használt ruhával. Németországból vagy éppen Budakeszi katolikus vagy református gyülekezetétől. Szinte személyre szólóan lesz elosztva, Somogyban plébánosok vagy lelkészek által.
Jól igazítottan cselekedni
– ez a meghatározó elv.
Sajnos Európa politikusai alig ismerik. Tán három hete Európa lelkes humanitárusai hatalmas sóhajjal és empátiával álltak ki a migránsok mellett, eszük szeletjét sem használva, mit cselekszenek. S a főanyuci, Angela angyalka megszólalt, hogy minden szír migránst befogad. No, másnaptól már majd napi tízezren jöttek, s ki a határ előtt még afgán volt, a határ után már szírnek vallotta magát.
Elemzők tömege mutat rá, hogy a születési adatok szerint néhány évtized múlva Európa több országában a muszlim vallásúak többségben lesznek. És akkor a parlamenti demokrácia alapján vezetik be a sarija szabályait. S elfeledhetjük a TV-műsorokat, a strandon a bikinit és az európai lányok csadorban járnak az utcán, s lesznek esetleg 4. feleségek?
Hadd hozzak be még egy szempontot! Egy migráns mindig elveszíti saját hazáját. Lehet, hogy sokkal jobb életkörülmények közé kerül – mégis megszűnik a haza. Ha annak közelében maradnak, talán nem esélytelen néhány év múlva a visszaköltözés. Azt hiszem, Európának és a világnak olyan megoldást kellene találnia, mely részben visszafordítható.
Az meg számomra vicclappba illik, hogy Németország már több tízezer menekültre kijelentette, visszatoloncolják őket. Hova? Amikor még azt sem lehet biztosan tudni, melyik országból, sőt földrészről jöttek. S lenne ön pilóta 300 őrjöngő muszlimot szállító repülőgépen?
Nem a migráció a megoldás, hanem a világ rendbetétele. Az ENSZ közgyűlésén üvöltött, mennyire az USA és az orosz birodalom ellentéte gerjeszti Szíriában a háborút! S mi meg fogadhatjuk a valóban szerencsétlen menekülteket!
A világ ma Orbánt és kormányát ünnepli. Nem szeretem a kampányokat! 5 évvel ezelőtt is láttam azt a sok apró lépést, ahogyan Orbánék az országot a teljes csődből kivezették. Aztán jött a svájci frank adósságkezelés. Folytathatnám a sort! Eddig mindezt nem vették észre a nyugati médiában?
Orbánék most csupán folytatják a logikus sort! Miért most az üdvrivalgás?
Építész barátomnak meg egyszerű a válaszom. Aki előrelát, annak nem sürgős elsietni. Mi ugyan lassan fejlődünk, de megbízhatóan, Európa számos országa viszont hanyatlik. Még a nemzetközi befektetők is azt mondják, bár itt kisebb a haszon, de erre biztos a befektetés.