Milyen legyen egy új világ?
Sokszor szoktuk mondani azt, hogy csak egy életünk van. Ha leszámítjuk a lélekvándorlást, akkor itt és most valóban egy van. És mégis, úgy gondolom, elkezdtünk alább hagyni azzal a szokással, hogy megbecsüljük önmagunkat. Hogy mi magunk legyünk a legfontosabbak. Hogy ne engedjük meg senki másnak, hogy bárkit vagy bármit is magunk elé kelljen helyeznünk.
A mai felgyorsult őrült világban már szinte mindenki a munkájának él, az tölti ki a teljes napját, nincs már meg a jól ismert 8 óra munka, 8 óra pihenés és 8 óra szórakozás. Valahogy felborult a fontossági sorrend, mert alább adtuk önmagunkat. Először csak a szórakozásból engedtünk, míg végül eljutottunk odáig, hogy már a szabadidőnkkel sem mi rendelkezünk. Sőt. Milyen szabadidővel? Nincs is olyan, hisz a munka és a kötelességek kitöltik az egész napunkat. Néha még az éjjelünket is, és ha 30 órából állhatna egy nap, esküszöm, azt is felfalnák.
Nem régen volt az az időszak, amikor még nem létezett számítógép, az írógép és a posta egy hét alatt juttatta el azt a levelet, amit ma 1 másodperc alatt küldünk el e-mailen. Tehát amire régen volt egy hetünk, azt most 1 másodperc alatt kell ugyanolyan hatékonysággal elvégeznünk. Hát csoda, ha néha az ember feladja? Hogy nem bírja tovább? Hogy úgy érzi, állj, és ne tovább? Szerintem nem. És hogy ez az őrült világ lenne a normális? Ezt sem hiszem.
Manapság azt harsogja minden pillanat, hogy még gyorsabban, még többet, most azonnal, és szépen lassan, észrevétlenül darabokra hullunk. Feláldozzuk az életünket, pedig másképp is lehetne élni. Pontosabban, lehetne ÉLNI is. Én nem hiszem, hogy azért jöttem a földre, hogy csupán túléljek. Nem. Az biztosan nem vonzott volna ide. Én szeretetet és megbecsülést kívánok.
Nem akarom hagyni kizsigerelni a testemet, az elmémet, az életemet, mert nem hiszem, hogy bármennyi pénz, vagy bármelyik ember ezt megérdemelné. Lehet, hogy sokan az önző szót biggyesztik egy ilyen emberre, de szerintem rosszul látják. Mert ez csupán egy egészséges önszeretet. Az, hogy tudom, értékes vagyok, és megérdemlem a jó életet. Az élményekkel teli életet. Azokat a mindennapokat, ahol van idő a töltődésre, ahol van idő a családomra, ahol van idő egy jó beszélgetésre a férjemmel, a barátnőimmel, ahol van idő bármire, ami épít engem, mert ez ad tartalmat annak, amit életnek hívunk. Ahol érték vagyok én, az egészséges és boldog én, ahol ez egy jobb jövő érdeke. Én ilyen világban akarok élni. És ezt teremtem meg magamnak.
D.O. Judith – LélekÁllomás
Itt tudsz még találkozni velem: www.lelekallomas.hu és LélekÁllomás facebook oldal