Az örvény törvény
Megesik néha, hogy miközben nagy karcsapásokkal úszol az élet tengerén, egyszer csak azt veszed észre, hogy kihúzták a dugót, és örvénylik körülötted a tenger, húz lefelé. Hiába csapkodsz, evickélsz, csak a sodrás van, és a kellemes víztükör csapdává alakult. Ilyenkor érvényesül az örvény első törvénye: mi belekeveredik, mindent lehúz a mélybe. Könyörtelenül.
Ilyen esetekben mit tehetsz?
Teheted azt, hogy ott helyben belefulladsz, de nem ez a helyes út!
Teheted azt, hogy búvárruhát öltesz, és lent a mélyben, halakban gyönyörködve, ellazulva, megpróbálod megtalálni önmagad. De attól, hogy megvagy, még a mélyben maradsz.
Ha viszont figyelembe veszed az örvény második törvényét, miszerint, úgy keveredhetsz ki belőle biztosan, ha valaki – aki nincs benne – kihúz, akkor teheted azt, hogy ráeszmélsz: nem is vagy egyedül. Míg a habokban vergődsz, néha nyisd ki a szemed, lásd meg, hogy mások is vannak körülötted. Lásd meg a segíteni akarásukat, lásd meg, hogy feladataid vannak, lásd, hogy másoknak is szüksége van rád, és lásd meg azokat az embereket, akik a mentőövet dobták neked.
Vannak dolgok, mit magadnak kell megoldani, és van olyan helyzet, mikor meg kell látni, hogy utánad dobták a mentőövet. A mélyben búvárkodva csak elpazarolod páratlan értékeidet.
Amikor elfogadtad a segítséget, és már kint szárítkozol a parton, meglátod, hogy magadat ott is megtalálhatod. És valószínűleg arra is rájössz, hogy tegnap rossz helyen kerested, mert nem is ott a mélyben veszett el…