Csillagok, amik álmodozni hívnak
Amikor valamit nagyon várunk, valamire nagyon vágyunk, akkor nehéz elterelni a gondolatainkat erről. Folyton, minden egyes pillanatban arra gondolunk csak, hogy de jó lenne. Bárcsak már itt lenne, amit szeretnénk. Nagy adomány az, ha az ember tud kívánni, vágyakozni, álmodozni.
Amikor benne élünk a jövőben, akkor nehéz magunkat visszarántani a jelenbe. Nem azért, mert rossz itt lenni, csupán már annyira vágyunk egy másik jelenbe, hogy minden gondolatunkat mágnesként vonzza oda. Nincs ezzel semmi baj. Aki nem tud álmodozni, az megvalósítani is nehezebben tud, mert a képzelet szárnyán repülve olyan, mintha valóban ott lennénk. Mindent úgy látunk, úgy tapasztalunk akkor, mintha valóban egy másik jelenben lennénk.
Sokan mondják, hogy
„ne álmodozz, nem lesz így belőled semmi”.
Én ennek teljesen az ellenkezőjét gondolom. Persze az álmodozás nem elég, kell a cselekvés is, de ha elég képzelő erőd van és szereted beleélni magad abba, ami még nincs ott, de Te már vágysz rá, ha el tudod képzelni, milyen lesz majd ott lenni, megkapni, ha tudsz ilyenkor úgy érezni, mintha már megkaptad volna, akkor nyert ügyed van. Mert ilyenkor olyan erővel rendelkezel, ami mindent képes megmozgatni. Feje tetejére képes állítani az egész világot azért, hogy Te a valóságban is átélhesd azt, amiről most még csak álmodsz.
Pár nappal ezelőtt gyönyörű csillaghullást lehetett látni az égbolton, ami felejthetetlen élményt nyújtott. Mivel rengeteg tervünk van a jövőnket illetően, és én egyébként is az a javíthatatlan álmodozós fajta vagyok, nem volt kérdés, hogy a természetben töltjük el ezt az estét. Feküdtünk a takarón kint a sötétben és kémleltük az eget. Én már előre betáraztam a vágyaimat, hogy majd miket fogok kívánni. Rengeteg ötletem volt, így nehéz lett volna a választás, ha nincs millió hulló csillag az égen. De volt. Mindig, amikor lepottyant egy, kívántam. És közben álmodoztam.
Mindet megköszöntem, mert azt éreztem, hogy máris megkaptam. Mert hittem benne. Ott, akkor úgy éreztem, hogy az egész világ az enyém, bármit kérhetek. Miközben ezen gondolkodtam, folyton záporoztak az ölembe a vágyaim, kis apró fényes csillagok formájában. Mert mindegyiktől kaptam valamit. Ha mást nem is, az álmodozás lehetőségét mindenképpen. Ez pedig máris az első lépés a vágyaim felé vezető úton.
D.O. Judith – LélekÁllomás
Itt tudsz még találkozni velem: www.lelekallomas.hu és LélekÁllomás facebook oldal