Csillagok alatt
Az emberiség egy része napok óta lázban ég. Sajtó, és világháló zengi szüntelen, csillaghullás lesz. Készültek kívánságlisták, és estére jöjjön, aminek jönnie kell.
Ezen az estén sötétedés után - velem együtt - az emberiség egy része mereven bámul fel az égre. És milyen jó is ez! Mert most nem a szobában ülünk bent. Felnézünk az égre, és onnan várjuk a csodát. Miközben a csoda bennünk van. De néha fel kell nézni, hogy megtaláljuk magunkban.
Hanyatt fekszem, hátamat kő nyomja. Felettem csillagok végtelen, puha takarója. Néha átszáguld rajta egy-egy lehulló fajta, fényes csíkot húzva maga mögött. Ilyenkor kívánságok százai szállnak az ég felé. Csillagporos áldás hull rájuk, hogy minél előbb teljesülhessenek. Miért ne tennék?
Ahogy kémlelem az eget, nem csak hullócsillagokat látok, hanem képeket. Napról napra egyre többet. Látok medvét, kígyót fogó embert, az meg ott egy korona! A skorpiót is felismerem. Az oroszlán meg az egyik kedvencem.
Kicsit behunyom a szemem, és már egészen máshol járok. Dombokat, fákat látok, és vízcsobogást is hallok. Rímek, és szavak tódulnak fejembe, eltűnik tér és idő, és nincsenek határok. Csak a csillagos ég, és a csoda. Bennem. És persze a kívánságok.