Politikusi arcképek
Németországban éppen most mondatta le a legfőbb ügyészt a kormány, mert egy internetes lapot azzal vádolt meg, hogy olyan titkos dokumentumokat közölt, amelyeknek nyilvánosságra hozása kimeríti a hazaárulás bűntettét. Miután a média teljes energiával nekirohant a főügyésznek, Merkelék engedtek a nyomásának, és menesztették a főügyészt. Az újságírók ellen a vádat elejtették, most azt keresik inkább, hogy ki adta ki nekik az adatokat.
Az eset a régi Spiegel-Strauß affért juttatja eszembe. Akkor is a média győzött, és Adenauer menesztette Franz Josef Strauß honvédelmi minisztert. Később kiderült, hogy Strauß csak a rendőrség ügyetlensége miatt nem tudta bizonyítani az igazát. A lap munkatársainak sikerült kicsempészni a szerkesztőségből az illegálisan megszerzett, titkos katonai iratot. Ez persze Strauß helyzetén már nem változtatott. A liberális média mindent megtett a lejáratásáért. Egész életén át.
Strauß szeptember 6-án lenne százéves. Az 1960-70-es években ő lett a „minta imperialista” az akkori szocialista tábor médiájában is. Amikor a 80-as évek elején először sikerült egyenesben néznem, hallgatnom a német parlamenti közvetítéseket, teljes döbbenettel konstatáltam, hogy ez mekkora hazugság. Franz Josef Strauß színes, értelmes, gyakran éles felszólalásai nem egyszer még az ellenzék köreiben is elismerést arattak. Kétség nem fért hozzá, hogy a bajor miniszterelnök az egész nyugati világ egyik legjelentősebb német politikusa volt.
Színes, értelmes, gyakran éles felszólalásai nem egyszer még az ellenzék köreiben is elismerést arattak.
Bajorország az ő vezetésével indult meg azon az úton, ahol ma tart. Egy agrár-paraszti országból lett a mai NSZK leggazdagabb és legfejlettebb országa. Mostanság – az évfordulója közeledtével – sokszor idézik fel Strauß politikai életútját. A bajorok nagyon szerették, és a választásokon minden alkalommal elsöprő győzelmet aratott pártjával, a CSU-val. Alapelvei – politikai stabilitás (a CSU az ő idején mindig egyedül kormányzott), az államháztartás fegyelme, a munkanélküliség megszüntetése, mint legfontosabb szociális célkitűzés, a családok szerepének fontossága, a technológiai-ipari fejlesztés, és természetesen a nemzeti, bajor hagyományok ápolása – szerinte egy ország felemelkedésének zálogai.
A hasonlóság a CSU és a Fidesz politikája, elvei között magától adódik. Ahogy a két miniszterelnök között is. Orbán Viktort sokszor hasonlítják Margaret Theatcherhez, Helmut Kohlhoz, de szerintem leginkább Franz Josef Strauß országépítő politikájával hasonlatos az eddigi munkássága. És egyéniségük is.
„Két Strauß-kép van – mondta egyik interjújában maga Strauß. Az egyik a népszerű, az országát, Bajorországot kemény kézzel, de modern és ésszerű eszközökkel vezető, a jogot tisztelő, ám tévedésektől sem mentes Strauß képe. Míg a másik az ellenzék és az ellenzéki média gerjesztette, a demokrácia és a sajtószabadság ellenségeként démonizált Strauß.”
Kétségtelen, hogy ezt – egy keveset magyarítva – Orbán Viktor ugyanígy elmondhatná magáról.