Olimpia?!
Azt hiszem, sokan örömmel figyeljük a Kazanyban zajló vizes világbajnokság eseményeit, és ünnepeljük nemzetünk fiai, lányai által hozott érmeket. Kis nemzet vagyunk – legalábbis mi így hisszük Trianon óta –, jól jön egy kis büszkeség. Ami az ország nagyságát illeti, nem tudom ugyan pontosan a sorrendet, de jó néhány kisebb akad Európában. Népesség tekintetében is, főleg ha a határon túliakat is ide számítjuk.
Az viszont kétségtelen, hogy az olimpiai teljesítményünk lakosságarányosan mindig az élvonalban van. Hát még ha olimpiát is rendezhetnénk! Hetekre betöltenénk a világsajtót.
Pesszimista vagyok a rendezés esélyei vonatkozásában. Annyi tőkeerős ország és város száll be a versenybe, hogy kicsi a sansz. Igaz, a NOB meghirdette az olcsó olimpia címszót, de nem igazán bízom benne. Ha viszont eddigi érmeink számát is figyelembe veszik, igen nagyot nő ázsiónk. Ahogy ma néhány sportágat elnézek, Budapesten kajak-kenu, úszás és néhány egyéb sportágban igazán csilloghat az arany.
Alea iacta est. A kocka el van vetve! Jelentkeztünk az olimpia rendezésére. Ez ügyben a kormány és a főpolgármester egyetértett. Ismerve azt, hogy a magyarok a trehányság és szétesettség mellett időnként milyen csodát tudnak teremteni, nem hiszem, hogy ne beszélne a világ még sokáig egy budapesti rendezésű olimpiáról.
Ennek a nemzetnek végre rá kellene találnia saját értékeire. Akár olimpia és stadionépítés árán is...
A magyarokat sokan, leginkább saját maguk, széthúzónak tekintik. Én ebben szakmailag sem hiszek. Kétségtelen, nehezen tudjuk egy utasításra összecsapni a bokánkat, de jó célért tapasztalat szerint képes a nemzet küzdeni. (Sajnos fiai egy évszázadon át döntően rossz célért haltak meg.)
No: aligha hiszem, hogy tényleg megkapjuk az olimpia rendezési jogát, annál inkább hiszem, ha igen, akkor itt valami csoda készülhet. Persze ehhez nemzeti konszenzus is kellene. Közmegegyezés egy közös nemzetépítő célért!
Itt azért vannak kétségeim. Az általam csak „Vörös Rébék Posztkommunista Károgó Kórus”-nak nevezett csapatnak teljesen mindegy, mi a cél, nekik az eszköz a kollektív károgás. Amit a kormány csinál, az minden rossz. Lepődjenek meg! Nem vagyok kormánypárti, értelmiségi létemnél fogva inkább kormánykritikus. Kinyitom a számat, ha rossz, s persze kinyitom a számat, ha jó.
Az (ál)baloldal pártjai viszont nem ismernek el semmit, ami jó! Kivéve! Számomra igazi meglepetés volt Karácsony Gergely (PM) viszonylag ismert politikus, kerületi polgármester hozzászólása. Idézem, bár nem pontosan, mert nincs előttem az eredeti szöveg:
Én az olimpia megrendezését támogatom. S az az őrült stadionépítési kampány megteremtette ennek legszükségesebb feltételét.
Kedves Olvasók! Értik Önök? Megtört a jég! Legalább egy nagy projekt kapcsán egy kis baloldali párt politikusa leteszi a voksot egy kormányprogram mellé. De ez csak egy része a lényegnek. Mert ezzel egyben elismeri, hogy talán értelme, sőt súlya volt Orbán stadionépítési kampányának!
Elgondolkodtató! Több szempontból is!
És ennek a nemzetnek végre rá kellene találnia saját értékeire. Akár olimpia és stadionépítés árán is, mely persze önmagában megtermeli a költségeit. S marad néhány uszoda és stadion!